„Mindenki függ valamitől...” – valamennyiünk számára ismerősen cseng a Hiperkarma egyik népszerű sora. Vajon tényleg bármi lehet addiktív, és bárkiből válhat függő? Cikkünkben az addikció kritériumairól és kevésbé hétköznapibb megnyilvánulási formáiról írunk.
Napjainkban már sok mindent érthetünk addikció, azaz függőség alatt. A fogalom hagyományosan az illegális pszichoaktív szerhasználattal és az alkoholfogyasztással kapcsolatos, ám számos olyan magatartás tartozhat ide, mely ciklikusan ismétlődik egy személy életében. Ezeket a viselkedéses addikciókat olyan kórképnek tekintik a szakemberek, amelyek maladaptívak, azaz hátrányosan hatnak az egyénre vagy környezetére.
Mi is az a függőség?
A szakirodalomban többféle meghatározást olvashatunk, melyek különböző aspektusok alapján ragadják meg a fogalmat. Demetrovics Zsolt és munkatársai (2013) így fogalmaznak:
„Addikciónak vagy szenvedélybetegségnek azokat a viselkedésformákat nevezzük, amelyek fölött a személy képtelen kontrollt gyakorolni, s ezért ezeket kényszeresen újra és újra végrehajtja, illetve amelyek a személyre – és többnyire a környezetére is – káros következményekkel járnak.”
Árkus Attila (2019) írásában Kasza Zsuzsanna klinikai szakpszichológust idézi, aki szerint „a szenvedélybetegek számára az öröm, boldogság, eufória, kielégülés állapotának kizárólagos forrása egy fókuszált tevékenységre szűkül, élete ettől függ…”.
Mindkét definíció szerint egy kizárólagos viselkedés folyamatos ismétléséről és a cselekvés feletti kontrollvesztésről van szó, amikor addikcióról beszélünk. Fontos klinikai diagnosztikai kritérium, hogy a személy életminősége, működése romlik az adott tevékenység miatt. Ez számos formában megjelenhet, az egészen nyilvánvaló jelektől a legapróbb észrevételekig szinte bármi előfordulhat. Nem csupán a munkahely elvesztésére vagy az egészségi állapot jelentős romlására kell gondolni. A szociális élet beszűkülése, a korábban kedvelt társas tevékenységek kerülése éppen olyan fontos jelző momentum lehet, mint a vagyon eltűnése.
Milyen függőségeket ismerünk?
Habár a címben szereplő 50-es számot nem fogja a cikk maradéktalanul teljesíteni, a továbbiakban jópár függőséget ismertetünk. A szakértők alapvetően kétféle felosztást alakítottak ki az addikciók rendszerezésére. A kémiai szerek által kiváltott függőségek közé tartozik az alkohol, az illegális pszichoaktív szerek (hétköznapi értelemben vett drogok), a nikotin és a gyógyszerek által okozott szenvedélybetegség. Ezeket a jelenségeket kémiai addikciónak, vagy pszichoaktív-szerdependenciának nevezzük. A viselkedéses alapú függőségek bizonyos értelemben ettől szélesebb skálán mozognak. A jelenleg ismert és definiált addikciók közül ide tartozik:
- a kóros játékszenvedély,
- a kényszervásárlás,
- a munkaalkoholizmus (workoholic syndrom),
- a számítógép-internet függőség,
- a szex és szerelem függőség,
- a társ és kapcsolati függőség (kodependecia),
- illetve az evési zavarok (bulímia, anorexia nervosa).
Fontos szakirodalmi adat, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott és a diagnosztikai munkát leginkább meghatározó DSM-5 kézikönyv szerint a szerrel kapcsolatos és addiktív zavarok csoportjába 10 típusú kémiai anyag által okozott függőség tartozik. A nem szerrel kapcsolatos zavarokhoz pedig csak a szerencsejáték-függőséget sorolják a szerzők.
Ezen ismereteken felül számos olyan eset olvasható, amelyekben valamilyen különleges, új keletű függőségről számolnak be az érintettek. Napjainkban egyre elterjedtebb lett a testedzés-függőség, melyről akkor beszélhetünk, ha a sporttevékenység uralja a személy mindennapjait, melynek következtében zavart szenved valamilyen működése. Kialakul a tolerancia, azaz egyre nagyobb mennyiségű edzés szükséges a megvonásos tünetegyüttes elkerüléséhez. Ezen felül egyéb érdekes addikciók is ismeretesek. Kialakulhat függőség a plasztikai sebészeti és a szépségipari beavatkozásokkal, a napozással, a vallással, az egészséges életmóddal kapcsolatban, ám olyan esetről is olvashatunk, amikor a szenvedélybetegség tárgya az egyén saját párnája volt.
Hol húzódik a határ?
Nyilvánvaló, hogy az egészséges életmód iránti elfogultság alapvetően még nem jelent függőséget, hiszen – a szélsőséges esetektől eltekintve – pozitív hatással bírnak testi-lelki jóllétünkre, boldogabbá tesznek minket. Akkor sem kell kétségbe esni, ha szeretünk naponta vagy kétnaponta edzeni, vásárolni, vagy éppen a nyolcórás munkaidőt meghaladva tovább dolgozni. A függőség kritériumait Demetrovics Zsolt és munkatársai (2013) írták le összefoglaló tanulmányukban. Ezek a tényezők általánosságban tekinthetőek a függőség jellemzőinek, ám fontos tudni, hogy az egyes típusú addikciók nagyon eltérő módon nyilvánulhatnak meg.
Mikor kell elgondolkoznunk, hogy függőségi problémával állunk szemben?
- Ha folyamatos vágyat vagy viselkedéses kényszert érzünk egy adott cselekvés végrehajtására.
- Ha az adott viselkedés ciklikus, elvégzése előtt nő, utána pedig csökken a feszültség.
- Ha kialakult a tolerancia, hozzászoktunk az adott szer vagy viselkedés mennyiségéhez. Ennek következtében egyre nagyobb dózisra van szükségünk a kívánt feszültségcsökkentés és/vagy eufóriaérzés eléréséhez.
- Ha megvonásos tünetek jelentkeznek, akár testi, akár pszichés szinten.
- Ha többször próbáltunk már leszokni az adott szer használatáról vagy viselkedésről, ám az mindig kudarcba fulladt.
- Ha nagyon sok időt fordítunk az adott tevékenységre, és emiatt hanyagolunk bizonyos fontosabb cselekvéseket, feladatokat.
- Ha jelentősen romlik az életminőségünk.
A felsorolt jelzés értékű problémák külön-külön, ám együttesen is fennállhatnak. Szükség esetén mindenképpen javasolt szakértő segítségét kérni, mind a megelőzés, mind a diagnózisalkotás és a beavatkozás céljából. Rendkívül fontos szerepe lehet a család és a barátok jelzésének is, hiszen szélsőséges esetben akár életmentő is lehet, ha környezetünkben felismerjük a problémát.
Felhasznált irodalmak:
Árkus, A. (2019). Az egyén és a társadalom felelőssége a szenvedélybetegségek kialakulásában.
https://pea.lib.pte.hu/bitstream/handle/pea/21368/945885554.pdf?sequence=1
Demetrovics, Zs., Kun, B., Portörő, P., Felvinczki, K. (2013). Alapfogalmak az addiktológiában és az addiktológiai ellátás rendszere. In: Kiss E. CS., SZ. Makó H. (szerk.): Mentálhigiéné és segítő hivatás. Pro Pannonia Kiadó, Pécs. 32–52.
Demetrovics, Zs. (2013). Viselkedési addikciók: spektrumszemléletű kutatások. Kézirat. Budapest, Akadémiai értekezés.
