A tranzakcióanalízis egyik fontos alapköve, hogy az élettörténetünket nagyvonalakban már gyermekként „megírjuk”. A témával foglalkozó első írásunkban elkezdtük körüljárni, hogy melyek azok az élmények, amelyek a sorskönyvünket befolyásolják és azok hogyan jelennek meg a munkahelyi életünkben. Cikkünkben folytatjuk ezen hatások elemzését, és bemutatjuk azt is, hogy melyek a leggyakoribb munkahelyi forgatókönyveink.

Az előző cikkünkben végignéztük a sorskönyvi parancsokat, amelyek tilalmakat tartalmaznak (például „ne légy önmagad!”) és ilyen módon korlátozó hatással vannak ránk. Ezek mellett fontos szót ejteni az úgynevezett sorskönyvi előírásokról is, amelyek ugyan nem tiltó, hanem felszólító jellegűek, de – az előbb említett parancsokhoz hasonlóan – szintén a bennünket gyermekként körülvevő felnőttek, vagyis jellemzően a szüleink megnyilvánulásaiból levont következtetéseinknek tekinthetők.

Melyek ezek az előírások?

Eric Berne, a tranzakcióanalízis atyja a következő öt felszólítást azonosította be:

  • A „Légy tökéletes!” előírás jellemző hatása a munkahelyen, hogy mindenáron a maximalizmusra törekszünk, de nem feltétlenül azért mert az igényesség hajt bennünket. A tökéletességet szinte kényszerként éljük meg, a hibázástól való félelem óriási energiabefektetésre sarkall bennünket. Ha valami mégis balul sül el, akkor szinte összeomlik a világ körülöttünk, hiszen nincsenek eszközeink a kudarcok elfogadására és feldolgozására.

  • A „Szerezz örömet!” következtében úgy érezhetjük, hogy a szakmai életünkben is mindenben alkalmazkodnunk kell a környezetünkhöz és a munkatársaink szimpátiájának megszerzése érdekében mindig segítenünk kell nekik, ha támogatást kérnek. A mindenkinek való megfelelni akarás arra késztethet bennünket, hogy soha ne mondjunk nemet és az önérvényesítésünknek ne tulajdonítsunk jelentőséget.

  • A „Tégy erőfeszítést!” azzal járhat, hogy nem elsősorban az eredményre, hanem az ahhoz vezető erőfeszítésre helyezzük a hangsúlyt. Az a meggyőződésünk, hogy a jó munkának az árát meg kell fizetni, és akkor is túlórázunk két-három órát, ha egyébként a feladatainkat munkaidőn belül is el tudnánk végezni. Ez hosszú távon kimerüléshez vezethet, de ezt nem vesszük észre, mert az a hiedelmünk – és ezt hangoztatjuk is –, hogy csak a kemény munkának van gyümölcse.

  • A „Légy erős!” előírás jellemzően abban mutatkozik meg a munkahelyen, hogy panaszkodás nélkül magunkra vállalunk rengeteg feladatot és soha nem kérünk segítséget. Inkább a saját energiáinkra támaszkodunk, minthogy szívességet kérjünk a kollégáinktól, még akkor is, ha ezért idővel magas árat fizetünk, mivel kizsákmányoljunk saját magunkat.

  • A „Siess!” hatására állandó sürgetettség érzésünk lehet, egyszerre több feladattal is foglalkozunk, mindig sietünk, kapkodunk és gyakran elégedetlenkedünk. Feszültséget okoz bennünk, ha úgy ítéljük meg, hogy a környezetünk gátol bennünket abban (például egy munkatársunk kérdez tőlünk valamit), hogy elég gyorsan haladjunk a munkával.

Az élettörténetünk alapjait már egészen kicsi gyermekként lerakjuk.

Melyek a leggyakoribb sorskönyv típusok?

Az eddig bemutatott tényezők tehát különböző típusú sorskönyveket eredményezhetnek, fontos azonban szem előtt tartanunk, hogy legtöbbünk életében az alább bemutatott hat sorskönyvi folyamat jellemzően nem önállóan, hanem egymással kombinálva jelenik meg.

  • „Addig, amíg” sorskönyv

Ebben a sorskönyvben a magánéletben és a munkahelyen is általában a következő jellemző ránk: úgy érezzük, hogy addig nem történhet meg velünk valami kellemes, ameddig valami kevésbé kellemes dolgot be nem fejeztünk. Az a hiedelem irányít ilyenkor bennünket, hogy keményen kell dolgoznunk, nem szabad megpihennünk és nem engedhetjük meg magunknak, hogy megünnepeljük kisebb sikereinket addig, amíg nem végeztünk a munka nehezével. Ez a folyamat kimerítő lehet, mivel sohasem jön el a kikapcsolódás ideje, hiszen mindig van újabb és újabb feladat vagy szakmai kihívás előttünk. Jól tükrözik ezt a beállítódást az olyan mondatok mint: „Ha nyugdíjba megyek, már fogok tudni utazgatni”.

  • „Azután” sorskönyv

Éppen az előbbi ellentétének tekinthető ez a sorskönyv. Ha az „azután” forgatókönyv szerint élünk, akkor jó eséllyel az lesz a hiedelmünk, hogy a jelenünkben megélt pozitív élmények egyszer úgyis véget érnek és a jövőben majd meg kell fizetnünk azoknak az árát. Ilyen például, amikor éppen jól megy a vállalkozásunk, vagy alkalmazottként a jó teljesítményünk elismeréseként jutalmat kapunk, de meggyőződésünk, hogy ennek majd később biztosan meglesz a böjtje: elmarad majd a profit, vagy a főnökünk egyre több munkát fog tőlünk követelni. Megfogalmazásainkban gyakori a „de” szócska használata, amelyet a mondatban az a negatív jövőbeli történés követ, amelyet előre látni vélünk. Például: „Nagyszerű, hogy megemelték a fizetésünket, de ezért cserébe biztosan többet kell majd túlóráznunk.”

  • A „soha” sorskönyv

Nagyon szeretnénk valamit elérni, azonban ez sosem sikerül, mert bár lehetőségünk lenne rá, de a célunk eléréséhez mégsem teszünk konkrét lépéseket. A vágyakozás egy jobb állás vagy egy előléptetés után megvan bennünk, de erőfeszítést végül nem fektetünk be a vágyott állapot elérésébe. Ezzel együtt jár az, hogy a jelenlegi szakmai életünkkel nem vagyunk elégedettek, azonban ez mégsem sarkall bennünket cselekvésre azért, hogy a vágyaink ne csak tervek maradjak, hanem valósággá váljanak.

  • A „mindig” sorskönyv

Ha a „mindig” forgatókönyv vezérli a szakmai életünket, akkor jó eséllyel gyakran váltogatjuk az állásainkat, és minden egyes alkalommal ugyanazzal a vélt problémával szembesülünk az új pozícióban is. Abban a reményben lépünk ki az egyik munkahelyről, hogy az ott kifogásolt helyzetet a hátunk mögött hagyva (például nézeteltérések a főnökünkkel vagy a munkatársainkkal), tiszta lappal indulhassunk az új állásunkban. Amikor az új munkahelyen is a régi problémákkal szembesülünk, akkor feltesszük magunknak a kérdést: „Miért történik ez mindig velem?”

  • A „majdnem” vagy „újra és újra” sorskönyv

Ebben az esetben újra és újra nagyon közel járunk ahhoz, hogy elérjük a kitűzött célunkat, de végül valahogy mindig úgy alakítjuk (nem szándékosan!) a történéseket, hogy arról éppen lemaradunk. Belekezdünk egy feladatba, melyet majdnem be is fejezünk, de mivel nem végezzük el teljesen a munkát ezért a várt jutalom elmarad. Ennek a sorskönyvnek van egy olyan változata, amelyben ugyan sok eredményt érünk el (például újabb és újabb végzettségek vagy előléptetések), amit a környezetünk lát és értékel, de mi magunk ezt szinte észre sem vesszük, ami ahhoz vezet bennünket, hogy újra és újra további célok elérése érdekében dolgozunk keményen.

  • A „nyitott” sorskönyv

Miután elértünk valamit (ilyen lehet például egy bonyolult projekt lezárása) vagy bekövetkezett egy fordulópont az életünkben (például nyugdíjba vonulás), nem tudunk mit kezdeni a felszabaduló időnkkel. Vágytunk ugyan arra, hogy ez a pillanat bekövetkezzen, de most, hogy ez valóra vált, elveszítjük a támpontjainkat és kellemetlenül érezzük magunkat.

Mit tehetünk azért, hogy kilépjünk a sorskönyvünkből?

Amikor a sorskönyvünket éljük, akkor egy-egy élethelyzetünkben a döntéseinket nem tudjuk teljesen szabadon meghozni, hiszen korlátoznak bennünket a kisgyermekként tudattalanul hozott elhatározásaink. Fontos azonban tudnunk, hogy a gyermekként megírt élettörténetünk nincsen kőbe vésve, vannak módszerek, amelyek segítségünkre lehetnek, ha a korai életkorunkban összeállt forgatókönyvünkön változtatni szeretnénk.

A cikksorozatunk következő, záró részében azt járjuk körül, hogy miként lehetséges felismerni, ha sorskönyv szerint működünk, és hogyan lehetséges abból kilépni, azért hogy egy szabadabb, teljesebb életet éljünk.

Felhasznált irodalom:

Berne, E. (2003): Sorskönyv. Háttér Kiadó, Budapest

Dehner, U., Dehner, R. (2015): Tranzakcióanalízis a coachingban. Z-Press Kiadó Kft., Miskolc

Stewart I., Joines, V. (1998): A TA-MA. Bevezetés a korszerű tranzakciónalízisbe. Grafit Könyvkiadó, Budapest