Április első hétvégéjén zajlott Budapesten a XXIII. Pszinapszis, mely a szakmai előadások és műhelyek mellett számtalan különböző programot kínált a látogatóknak. Az Élőkönyvtárban lehetőségünk volt beszélgetni Bérdi Fruzsina kutyás terapeutával és tanácsadó szakpszichológus-jelölttel arról, hogy mit is jelent pontosan a kutyás terápia, hogyan válhat valaki kutyás terapeutává, vagy éppen hogyan lehet egy kutyából terápiás állat? Interjúnk.

Miért választotta ezt a pályát? Hogyan lesz valakiből kutyás terapeuta?

A nagyszüleimnél vidéken mindig voltak állatok, és amikor elköltöztem otthonról, akkor jöttem rá, hogy mennyire hiányoznak az életemből. Miután pedig lett végre saját kutyám, akkor a munkám miatt éreztem azt, hogy nem tudok vele annyit foglalkozni, mint amennyit szeretnék. Így hát ez egy tökéletes lehetőség volt arra, hogy összevonjam a munkát a kutyázással.

Az állatasszisztált terápia képzést 2017-ben végeztem el. Ez egy kiegészítő módszerspecifikus képzés, aminek segítségével a már rendelkezésre álló pszichológiai, tanácsadási módszereket lehet „kutyásítani”. 2019-ben a képzés a Magyar Komplex Pszichoterápiás Egyesület szervezésében indul.

Milyen kritériumai vannak annak, hogy egy kutyából terápiás kutya lehessen? Van olyan kutyafajta, ami alkalmasabb erre?

Mindig az adott egyedet kell alkalmassági vizsgálatnak alávetni. Természetesen vannak kutyafajták, amelyeket gyakrabban alkalmaznak terápiás kutyaként, ilyen például a labrador, az uszkár, és a golden retriever, de a fajta önmagában nem jelent semmit – se nem biztos belépő, se nem kizáró ok. Meg kell különböztetni a személyi segítő kutyát a terápiás kutyától. Egy személyi segítő kutya feladatát az általa segítendő személy diszfunkciója határozza meg, például látás-, hallássérültek, pánikbetegek, epilepsziások, cukorbetegek társai lesznek. Ezekben az esetekben mind nagyon különböző képességekkel kell rendelkezniük ezeknek az állatoknak. Egy epilepsziás egyén segítő kutyájának például az a feladata, hogy előre jelezze az epilepsziás rohamot.

A terápiás kutyáknak viszont mindenkivel tudniuk kell együtt dolgozni, a kisgyerekektől az idősekig, a mentálisan egészségestől a mentálisan beteg személyekig. Ez pedig iszonyatosan magas elvárásokat állít egy kutya elé, főleg ha belegondolunk, hogy egy terapeuta sem tud mindenre alkalmasnak, mindenre felkészültnek lenni. Egy terápiás kutyától a jelenlegi szabályozás szerint viszont ezt várjuk el.

Egy terápiás kutya mindig egy terápiás felvezetővel párost alkotva vizsgázik és dolgozik. Fontos kritérium egy ilyen kutyánál, hogy semmilyen helyzetben nem mutathat agressziót, még akkor sem, ha egy csontot vesz el tőle valaki, vagy ha egy embercsoport ijesztő módon közelíti meg a pórázon lévő kutyát. Továbbá alapvető, hogy könnyen képezhető legyen, és jó legyen a monotóniatűrése, hiszen egy csoportos foglalkozás alatt ugyanazt a feladatot akár tízszer-hússzor is el kell tudnia végezni. Nélkülözhetetlen, hogy barátságos legyen az idegenek felé, sőt, ideális esetben neki kell majd nyitni az emberek felé, hiszen munkája során nagy valószínűséggel dolgozik majd olyan emberekkel, akik nehezen kezdeményeznek interakciót.

Egy ilyen kutyánál kulcskérdés,hogy minden ember jelzéseit meg tudja érteni, ami elég nehéz, főleg azért, mert teljesen máshogy kommunikál egy ötéves gyerek, mint egy hetvenéves demens személy, vagy mint egy ADHD-s serdülő. Persze a kutya felvezetőjének is tudnia kell olvasni a kutya jelzéseit. Az egyik terápiás kutyámnak például az a szokása, hogy csoportos foglalkozásoknál először mindenkivel megsimogattatja magát, majd ahhoz ül oda, aki aznap a legrosszabbul van. Egy terápiás kutya kiképzése alsó hangon 1,5 év, abban az esetben, ha egy alapvetően engedelmes kutyáról beszélünk.

A terápiás kutyáknak mindenkivel tudniuk kell együtt dolgozni, a kisgyerekektől az idősekig, a mentálisan egészségestől a mentálisan beteg személyekig. Fotó: vizslafotozas.hu

Hogyan kell elképzelni egy ilyen kutyás terápiás alkalmat? Van esetleg bevett üteme a közös munkának?

A kutyás terápiát lehet alkalmazni egyéni és csoportos terápiában is. Csoportos terápia esetén az az ideális, ha egy szociális segítő munkatárs, legyen az pszichológus, gyógypedagógus, szociális munkás, dolgozik együtt egy kutya-felvezető párossal. A szociális segítő munkatárs dolgozza ki a csoport szükségletei alapján a fejlesztési tervet, és ő az, aki vezeti az adott terápiás alkalmat. A terápiás kutya felvezetőjének feladata pedig a kutyával végezhető gyakorlatok repertoárjának ismertetése, továbbá általánosan a kutya kezeléshez kapcsolható segítése a csoportban. Ha ez az ideális felállás nem tud megvalósulni, és a terápiás kutya felvezetőjére hárul a feladat, hogy a csoportra is figyeljen és a kutyára is, akkor nem fog tudni egyedül mindkettőre kellőképp odafigyelni. Ez eléggé lerontja egy foglalkozás hatásfokát.

Lényeges, hogy a terápiát vezető szakember a lehető legjobban ismerje a terápiás kutyát, akivel dolgozik, mivel egy megfelelően megválasztott kutya rengeteget számít. A felvezetőnek pedig tisztában kell lennie a kutya személyiségével, hogy miben jó, milyen csoportban lehet alkalmazni. A fizikai paraméterei és általános aktivitásszintje is központi kérdés, például egy viszonylag nagyobb testű kutyát nem célszerű óvodásokhoz bevinni, mivel a nagysága még a legszelídebb állat esetében is félelmet kelthet a gyerekekben.

Miben jobb egy kutyás terápia egy sima terápiánál? Miben tud kifejezetten hasznos lenni ez a fajta állatasszisztált terápia?

A kutya katalizátora a terápiás rapport kialakulásának. Sokszor találkozik azzal az ember, hogy aki eljön vagy akit elküldenek terápiába, annál a felnőttek felé kialakult már egyfajta bizalmatlanság. Ezt tudja jól áthidalni egy kutya. A terápiás kutya mindig tisztán kommunikál, nem próbál meg átverni, ha megsimogatod, visszajön, ha rossz vagy vele, akkor pedig elmegy. Sokszor inkább a kutyához kezdenek el kötődni, és ez az, ami áttevődik a terapeutára. Így pedig a kutya szorongásoldó hatása miatt könnyű kialakítani egy közvetlen, bensőséges légkört.

A kutyás terápia jól alkalmazható a szociális készségek, a kudarctűrés és a mentalizáció fejlesztésére, továbbá kötődéssel kapcsolatos nehézségek esetén.

Mit tud hozzátenni egy kutya a terápiás folyamathoz? Milyen igényei vannak a kutyáknak? Van, amikor a terápiás kutya azt mondja, hogy elég volt?

Egyrészről én mint terapeuta komfortosabban érzem magam, hiszen itt van velem és számíthatok rá. Módszer szempontjából vannak feladatok, amelyek kutyával végrehajthatók, nélküle viszont túl unalmasak vagy túl egysíkúak lennének. A kutyával végzett feladatoknál mindig többrétegű egy feladat, egy egyszerűbb matematikai feladatnál, vagy egy ABC-sétánál nem csupán magára a konkrét megoldásra kell figyelni, hanem a kutyára is. Mindenféleképp elgondolkodtató, ha nem ül le a kutya, pedig én ezt szeretném elérni nála, akkor mit csinálok rosszul?

Egy kutyával végzett munka mindig több mindent fejleszt hatékonyan egyszerre, kiemelve az empátiás készséget és az asszertív kommunikációt. A kompetenciaérzés növelésének is nagyon jót tesz, amikor valaki megtapasztalja, hogy valamit mond vagy csinál, és egy másik élőlény neki engedelmeskedve azt végrehajtja. Ki kell hangsúlyozni a fiziológiai hatásokat, egy kutya simogatása automatikusan nyugodtabbá teszi az emberi szervezetet, mert oxitocin szabadul fel közben.

Egy főállású kutyás terapeutának legalább 4-5 terápiás kutya kell ahhoz, hogy az időt le tudja fedni velük. Elengedhetetlen, hogy a kutya felvezetője figyeljen a kutya pszichés megterheltségére, ugyanis egy túlhajszolt kutya hamar kiéghet mentálisan és fizikailag is. Egy kutyánál napi 2-3 óra megterhelés mellett heti 3 nap az az idő, amennyit maximum lehet őket dolgoztatni. Persze ez (a kutya egyéni teherbírása mellett) attól is nagyban függ, hogy milyenek azok a foglalkozások, amiken a kutya részt vesz. Egy 4 fős ADHD-s gyerekekből álló csoportfoglalkozás esetén 45 perc is akkora megterhelés a kutyának, mintha maratont futna.

Mikor nem ajánlott a kutyás terápia?

Alapvetően az egyéni igények alapján vannak olyanok, akiknél nem annyira hatékony a módszer. A kutya nagyon könnyen megnyitja az embereket, ettől sokan még inkább megijednek és bezárkóznak. Máshogy közelítünk valakihez, aki fél a kutyáktól, de ez sem kizáró ok. Mindig a célnak legmegfelelőbb technikákat kell alkalmazni, ez pedig nem mindig a kutyás terápia, de alapvetően akár pszichiátriai kórképek esetén is használható ez a módszer.