Ahogyan az előző cikkünkből kiderült, a szinkronúszás az egyik leginkább erőt próbáló sportág. A versenyzőknek egyszerre kell erősnek, gyorsnak és hajlékonynak lenniük, ráadásul kűrgyakorlataik során nemcsak egymással, de a zenével is összhangban kell lenniük. Cikkünkből kiderül, hogyan készülnek mentálisan a szinkronúszók, és milyen nehézségekkel találkoznak egy ilyen összetett és megterhelő sportág versenyzői.

A szinkronúszás az esztétikai mozgásformák közé tartozik: kimondottan látványos, hiszen mozgásanyaga egészen páratlan, mely a sportolók és a zene harmóniájára épül. Az ilyesfajta sportok közös jellemzője a mozgások kivitelezésének szépségében, esztétikájában keresendő.  De hogyan tudnak ennyire egyszerre mozogni, mit használnak segítségül?

A kűröket változatos tempójú zenére hajtják végre, amelyre a sportolók olykor hangosan, de leggyakrabban halkan számolják az ütemeket. Ez úgy lehetséges, hogy a választott zenét egy vízalatti hangszóró segítségével levezetik, így a medence alján is hallani azt. Habár a műúszók a tökéletes szinkronitásra törekednek, ez persze lehetetlen. A gyakorlatok végrehajtásakor a sportolók csupán a saját érzékelésükre és belső időérzékükre, valamint az edzői visszajelzésekre támaszkodhatnak. Ahhoz azonban, hogy ez egy nyolc-tíz fős csapat esetén egyformán működjön

minél több együtt töltött idő és csapatkohézió szükséges.

Egy jól működő csapat olyan, mint egy összetartó család. Erőssége abból adódik, hogy meg tud küzdeni a nehézségekkel és az esetleges belső konfliktusokkal. Ez azonban megértés és bizalom nélkül nem lehetséges. Ha ez megvan bennük, akkor a csapattagok téthelyzetben is jól tudnak majd teljesíteni, ki merik hozni magukból a maximumot, és így az összhang is megfelelő lesz köztük a vízben. Ahhoz, hogy egy erős csapategység alakuljon ki, komolyan felépített és irányított, tudatos munkára van szükség.

A kohézió kialakítása során nagy hangsúlyt kapnak az olyan dolgok, melyektől egyedivé válik a sportcsapat: a klub szimbólumai, a versenydressz, csapatkabala, az edzéshelyszín, valamint a közösen elvégzett munka és a közös cél is. Ezek mellett pedig a távolság kap még kiemelkedő szerepet, hiszen ahogy a tagok egyre közelebb kerülnek egymáshoz és egyre távolabb másoktól, úgy nő az azonosság és egységesség érzése. Ez edzőtáborokkal, közös utazásokkal, versenyekkel érhető el legkönnyebben.

A megfelelő csapatkohézió elengedhetetlen a csoport teljesítményének optimalizálásához.

Azt azonban semmiképp sem szabad elfelejtenünk, hogy ugyan egyre több férfi versenyző is belép a szinkronúszás világába, alapvetően női sportágnak tekinthető, melyből adódóan egyedi jellemzőkkel bír.

A nőkre jellemző, hogy amennyiben érzelmi problémával küszködnek, hajlamosak a ki nem mondott érzéseket magukban tartani. Ilyenkor megjelenhet önmaguk leértékelése, bűntudat, valamint szorongás érzése is.

A csapattársakkal való kapcsolat segítség lehet

ilyen esetekben. A lányokra jellemzően könnyen alakítanak ki közeli, bizalmon alapuló barátságokat, mely hatására az esetleg gyengébb csapattárssal türelmesebben, segítőkészebben viselkednek.

A női csapatoknak persze árnyoldala is van. Jobban magukra veszik a csapaton belül kialakuló konfliktusokat és az egymással való versengést is. Önbizalmuk jelentős mértékben csökkenhet, ha magukat leértékelik, viszont könnyebben fogják vissza magukat egy barátság megtartása vagy vita elkerülése végett.

Vegyük a legideálisabb helyzetet: a csapat tagjai hosszú idők óta dolgoznak együtt egy közös célért, a csapatkohézió megbízhatóan működik, így a medencében is tökéletes összhang figyelhető meg.

Mire lehetne még szükség?

Az esztétikához az is hozzátartozik, hogy a szinkronúszó hölgyek a 2 és fél perctől 5 percig terjedő kűrjük alatt arcmimikájukat végig a zene hangulatához igazítják. De hogyan valósítható meg ez verseny-, illetve téthelyzetben?

Korábbi cikkünkben már foglalkoztunk az érzelemszabályozással, hiszen nincsen még egy olyan pszichológiai konstruktum, mely gyakrabban lenne jelen a sportvilágban, mint az érzelmek.

Az edzések, mérkőzések minden pillanatában ott vannak,

és befolyásolják a viselkedést, ezáltal a teljesítményt és az adott szituáció kimenetelét is.

Egy két és fél perces gyakorlat során számos emóció jelenhet meg a sportolóknál. A vízbe ugrás előtti pillanatot erőteljes önbizalom jellemezheti, amelyet a pódiumon állva növekvő izgatottság válthat fel. Egy kritikus elem elhibázása pedig frusztrációt, és bűntudatot eredményezhet. A vízből feljőve ezeket azonban a bírók nem láthatják, csak a könnyed mozdulatokat, melyeket mosoly kísér. A kűr végéhez közeledve pedig aggódva merülnek újra alá a versenyzők, hogy biztosan úgy sikerül-e majd az utolsó kidobás, hosszú másodperceken át tartó lábkombináció, ahogyan annak kell. Öt különböző érzelem csupán két perc alatt, mely mind hatással van a teljesítményre, legyen az akár pozitív vagy negatív. A téthelyzetben történő érzelemszabályozásban szerzett tapasztalat tehát az egyik legfontosabb elsajátítandó készség minden szinkronúszó számára.

De mit is jelent ez?

Az érzelemregulációs stratégiák elsajátítása által képesek leszünk kontrollálni a megjelenő érzelmeinket. Befolyásolhatjuk azok hosszát, erősségét, fenntarthatjuk vagy akár módosíthatjuk őket. Mindezek mellett az emóciókra adott viselkedéses és fiziológiai reakcióra is hatással lehetnek.

Cikksorozatunk által betekintést nyerhettetek a szinkronúszás még kevéssé ismert világába, ám ez csupán egy rövid összefoglalást nyújt. A sportág, összetettségéből adódóan még számos kutatási témát felvet, ezt ragadja meg a Magyar Tudományos Akadémia is, hiszen a műúszókról folytat kutatást, melyhez a még aktív sportolók segítségét kérik.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE