Szinte minden sportban akadnak olyan versenyzők, akik híresen jól kezelik a nehéz helyzeteket, sőt, sokan épp akkor képesek a legjobb teljesítményt produkálni, amikor arra a legnagyobb szükség van. Ezt a nyomás alatt nyújtott kiváló teljesítményt nevezik az amerikai sportszakmából eredően és magyarra nemigen fordítható módon „clutch”-teljesítménynek. Cikkünkben azt járjuk körül, hogy milyen feltételek szükségesek a létrejöttéhez.
Egy 2016-os kutatásban profi golfozókat kértek arra, hogy számoljanak be róla, milyen élményeket tapasztalnak meg egy-egy kiváló sportteljesítmény, például egy torna megnyerése során. Válaszaik alapján két ilyen szubjektív állapot különíthető el: mikor a játékos „hagyja, hogy megtörténjenek” vele a dolgok, és mikor „lehetővé teszi, hogy megtörténjenek”. Míg az előbbi megfeleltethető a Csíkszentmihályi Mihály által leírt és a pozitív pszichológiában sokat kutatott flow-nak, az utóbbi egy céltudatosabb, több erőfeszítést igénylő állapotként írható le, amelynek alaposabb megismerésére eddig alig történt kísérlet a sportpszichológiában.
Ezt a hiányt igyekezett betölteni a Swann és munkatársai által végzett vizsgálat, melynek során sportolókat kértek meg rá, hogy mondják el minél részletesebben, hogy hogyan voltak képesek
nagy nyomás alatt is sikeres teljesítményt nyújtani.
Clutch-teljesítményről abban az esetben beszélhetünk, ha egy sportoló teljesítménye egy nehéz szituációban annak ellenére javul, hogy tisztában van vele, mennyire komoly nyomás nehezedik rá, képes megtapasztalni az ezzel járó stresszt, a verseny eredményét fontosnak tekinti és nagyrészt az erőfeszítéseinek köszönhetően ér el sikert.
Az interjúk alapján a kutatók 12 olyan jellemzőt azonosítottak, amelyek segítségével leírható a clutch-teljesítmény hátterében álló szubjektív élmény, vagyis az a személyes tapasztalat, amit a sportolók átélnek a fent leírt helyzetekben. Ezen jellemzők közül egyesek a flow-állapotban is megjelennek, mások viszont egyértelműen megkülönböztetik a clutch-állapotot más pozitív élményektől.
Vegyük számba először azokat a jellegzetességeket, amelyek jellemzőek a clutch-állapotra, de a flow-ban nem jelennek meg!
- Szándékos és teljes összpontosítás
A megkérdezett sportolók a clutch-állapotot úgy írták le, melynek során fokozottan és teljesen csak a feladatra fókuszáltak. Ez a koncentráció azonban az optimális élménytől eltérően kifejezetten erőfeszítést igénylő és szándékos volt, vagyis egyáltalán nem arról volt szó, hogy a sportoló szinte megerőltetés nélkül került áramlatba. Egy tollaslabdázó így számolt be erről: „Nagyon is tudatos erőfeszítést követel, hogy az ember igazán fókuszáljon: tudatosan törekedtem rá, hogy rávegyem magam a jobb játékra”.
- Nagyfokú erőfeszítés
A clutch-állapotban a sportolók maximális erőfeszítést tettek a jó teljesítmény érdekében, és úgy érezték, a sikerért nagyon keményen meg kellett küzdeniük. Mivel olyan helyzet, amelyben nyomás alatt kell a legjobbat nyújtani, gyakran a játék vége felé áll elő, a versenyzők sokszor mindent kiadtak magukból egy ilyen kritikus szituációban, hiszen tudták, hogy nincs már miért tartalékolni az energiáikat. Ez a megtapasztalás szintén gyökeresen különbözik a flow erőfeszítésmentes szárnyalásától.
- Fokozott tudatosság
A sportolók arról is beszámoltak, hogy a clutch-állapotban megnövekedett az éntudatosságuk, nagyon erősen tisztában voltak a saját gondolataikkal, és folyamatosan monitorozták a teljesítményüket. Átlátták a helyzet fontosságát, vagyis
tudatában voltak a rájuk nehezedő nyomásnak:
„Nagyon tudatosan gondolkoztam a játék során. Azon gondolkoztam, amit épp csináltam, és mondogattam magamnak, hogy mit kellene tennem, hova kellene eljutnom. Éreztem, hogy elég nagy nyomás nehezedik rám, nem akartam veszteni”.
- Felfokozott izgalmi állapot
A clutch-állapotban a versenyzők igen magas feszültséget élnek át: egyesek ezt egyfajta aggodalomként, negatív izgatottságként írják le, mások viszont feldobottságot, energikusságot tapasztalnak. Ez a megemelkedett izgalmi szint a szakirodalom alapján egyértelműen segítheti a sportolót és jó hatást gyakorolhat a teljesítményére, ha képes arra, hogy az izgatottsággal járó tüneteket (pl. heves szívdobogás, izomfeszülés stb.) kontrollálja és pozitívan interpretálja.
- Mentesség a negatív gondolatoktól
Annak ellenére, hogy a sportolók tisztában voltak a helyzet kiemelkedő fontosságával, mégsem férkőztek be negatív vagy önkritikus gondolatok a fejükbe a clutch-állapot során. Úgy érezték, képesek elérni a céljaikat, így optimistán közelítettek a feladathoz: „Nem azon járt az eszem, hogy mekkora nyomás nehezedik ránk. Tudtam, hogy feladatom van, nem érdekelt semmi más, csak tettem a dolgom, ahogy mindig szoktam”.
- Automatikus kivitelezés
Habár a versenyzők arról számoltak be, hogy a tudatosság igen magas fokán funkcionáltak és szándékosan irányították gondolataikat a clutch-állapotban, a szükséges mozgások kivitelezése mégis automatikus maradt. Az automatikus feladatvégzés a flow-ban is megjelenik, de a clutch-állapotban ez kontrollált, tudatos folyamatokkal együttesen van jelen: a sportoló szándékosan ösztönzi magát az erőfeszítésre és a fokozott koncentrációra, de a konkrét mozdulatok végrehajtására nem terjed ki a tudatossága.
A clutch-állapot további jellemzői más pozitív pszichológiai állapotok leírásában is megjelennek:
- Feloldódás az élményben
A flow-hoz hasonlóan a clutch-állapotot átélő sportolók is úgy érezték, hogy teljesen feloldódnak az élményben, gyakran akár a közönségről is megfeledkezve és kizárólag a feladatvégzéshez szükséges tényezőkre összpontosítva: „Még azt sem hallottam, hogy a barátaim kiabálnak nekem. Nem tudnám megmondani, hogy hányan voltak ott velem a verseny utolsó szakaszában” – emlékszik vissza egy hosszútávfutó.
- Magabiztosság
Szintén a flow és a clutch-állapot közös jellemzője, hogy a sportoló duzzad az önbizalomtól: úgy érzi, meg tud felelni a helyzet követelményeinek, amit nem fenyegetőként, hanem kihívásként él meg. Egy teniszező így írja le ezt az állapotot: „Az utolsó game előtt nagyon magabiztosnak éreztem magam, úgy voltam vele, hogy nem fogok hibázni”.
- Észlelt kontroll
A flow- és a clutch-állapotban a versenyzők egyaránt úgy érzik, hogy kontrollt tudnak gyakorolni a teljesítményük és a helyzet fölött. Egy 2009-es kutatás szerint azt, hogy nyomás alatt javul vagy romlik a teljesítmény, elsősorban ez a tényező határozza meg: ha ugyanis a sportoló azt éli meg, hogy
ura önmagának és a szituációnak,
akkor felfokozott izgalmi állapota inkább serkentő, semmint gátló hatással lesz a teljesítményére, így képes lesz rá, hogy a sorsdöntő pillanatokban kihozza magából a maximumot.
- Megnövekedett motiváció
A clutch-állapotban a sportolók motiváltabbá is válnak. A fentebb már idézett teniszező így számol be erről: „Hittem benne, hogy képes vagyok győzni. Csak az volt a kérdés, hogy sikerül-e túljutnom a célvonalon… Ez elég motiváló! Élvezem, amikor eljutunk abba a stádiumba, hogy már minden egyes labdamenet nagyon számít”.
- Élvezet-paradoxon
A sportolók gyakran említik, hogy egyfelől élvezik azt a helyzetet, amikor nyomás alatt kell jól teljesíteniük, mert ilyenkor érzik magukat a leginkább elemükben, másfelől viszont ezek a kulcsfontosságú szituációk a rendkívül nagy erőfeszítés és a magas izgalmi szint folytán sokak számára inkább csökkentik a játék élvezetét: „Vicces, mert élvezed is, meg nem is. Nyilván nyerni akarsz, így a tény, hogy akár veszíthetsz is, nem segít, hogy jól érezd magad. De közben élvezed, hogy szoros a játszma, és ha a végén a tiéd a szett, az fantasztikus érzés”.
- Megváltozott észlelés
A clutch-állapotban a sportolók fokozott éberségről, az időélmény megváltozásáról, vagy az emlékezet rendhagyó működéséről is beszámoltak (pl. előfordulhat, hogy a meccs utolsó perceiről később alig vannak emlékeik). Ezek a megtapasztalások szintén rokonítják a clutch-állapotot más pozitív tudatállapotokkal.
Ez a pszichológiai állapot tehát, mely lehetővé teszi, hogy egy sportoló jól teljesítsen nyomás alatt, sok tekintetben hasonlít más, a pozitív pszichológia tárgykörébe tartozó szubjektív élményekhez, ugyanakkor bizonyos jellegzetességei mentén mégis jól elkülöníthető azoktól. A kutatás vezetői abban reménykednek, hogy ha jobban megismerjük a clutch-állapotot, képesekké válhatunk annak előidézésére és fenntartására, ezáltal pedig a teljesítményünk növelésére is.
Felhasznált irodalom:
Swann, C., Crust, L., Jackman, P., Vella, S. A., Allen, M. S., & Keegan, R. (2017). Performing under pressure: Exploring the psychological state underlying clutch performance in sport. Journal of sports sciences, 35(23), 2272-2280.
