Dr. House a tudatos és tudattalan világ kalauza, a sámán és a sebzett gyógyító, aki a modern világ révésze is egyben. Megtestesíti a bohóc (trickster) és az örök gyerek (puer aeternus) jungiánus archetípusát. Felmerül a kérdés, hogy a cikksorozatban összefoglalt karakterjellemzők alapján érett személyiségnek tekinthetjük-e House-t, olyannak, aki végighaladt az individuáció folyamatán? Cikkünkből kiderül.

Az első cikkben összefoglaltuk, hogy House a sámán, illetve a sebzett gyógyító archetípus megtestesítője, aki képes arra, hogy a tudatos és tudattalan világ között ingázzon. A második cikkben áttekintettük, hogy House karaktere azért olyan vonzó a számunkra, mivel olyan univerzális ősképeket, archetípusokat (trickster és puer) jelenít meg, amelyek jungiánus értelemben a kollektív tudattalanunk részei, ezáltal tudunk velük könnyedén azonosulni.

Individuáció – House mint érett személyiség?

Jung úgy fogalmazta meg az individuáció folyamatát mint az érett személyiség kibontakozását. Ez olyasfajta lelki fejlődés, melynek során az egyén képes kibontakoztatni a benne rejlő lehetőségeket, megtalálja a személyes útját az életben, képes összhangba hozni az egyéni lélektani beállítottságát a kollektív elvárásokkal. Ez gyakran párosul a tudattalan archetípusok, működésmódok tudatba emelésével is, vagy legalábbis a tudattalan elemek közelítésével a tudat felé.

Tekinthetjük-e House-t jungiánus értelemben érett személyiségnek?

A kérdést két oldalról közelítjük meg. Egyrészt House gondolkodásán, tudattalanjával való viszonyán keresztül keresünk válaszokat, azt elemezve, hogyan képes mágikus gyógyítóként funkcionálni. Másrészt megvizsgáljuk House személyes hátterét és a status quo-hoz való viszonyát.

House gondolkodása és viszonya a tudattalanhoz

Ha House viszonyát tekintjük saját tudattalanjához, akkor első ránézésre azt látjuk, hogy racionális szinten House tagadja a tudattalan létezését, habár ennek ellenére gondolkodásának szerves részét képezi.

House nem hisz a tudattalan létezésében, számára minden racionális, legalábbis a felszínen.

Erre a tudattalan vezérelt gondolkodásra láthatunk példát, mikor az 5. évad vége felé megjelenik hallucináció formájában Amber, akinek a segítségével House sokkal könnyebben fér hozzá a tudattalanjához, sőt szinte kommunikál vele. Az első cikkben utaltunk arra, hogy House úgy képes eseteket megoldani, hogy személyiségének tudattalan árnyék részét (betegség) képes tudatos szinten megismerni. De felvetődik a kérdés:

hogyan történik a tudattalan megismerése?

House gondolkodásában a szélsőséges racionalitást, objektivitást és empirizmust hirdeti, melyek a szerteágazó és rendkívül részletes orvosi ismeretein alapszanak. De House több mint csak egy tökéletes orvosi szaktudással rendelkező gyógyító, sőt ez a működésmód sokszor vall kudarcot az eset megoldása szempontjából.

A House által használt gyakori gondolkodásmódot nevezi Jung extrovertált intuíciónak, melyben nagy szerepe van a tudattalannak is. Ezen működésmód során House a szabad képzetáramlás segítségével teljesen nyitottá válik minden információra. Nemcsak azokra, amelyeknek minimális köze is van az esethez, hanem amelyek látszólagosan teljesen feleslegesek. Ezen gondolkodásmód lényege az asszociatív kapcsolatok keresése és annak kiderítése, hogy mely információk lényegesek. Itt derül fény House tudattalanjának szerepére, mivel ezen működésmód során felmerülő képek, érzések, gondolatok nem úgy rendeződnek, ahogy a valóságban fellelhetőek, hanem ahogyan szeretnénk, hogy rendeződjenek. Ahhoz, hogy ez a gondolkodásmód sikeres legyen, House-nak el kell terelnie figyelmét, be kell kapcsolnia kedvenc szappanoperáját, Monster Truck versenyeket kell néznie, különböző fogadásokkal, csínytevésekkel kell elterelnie a figyelmét. Ennek segítségével enged utat tudattalanjának, a szabad képzetáramlásnak és a bizonyos „heuréka” pillanatok megvalósulásának.

„Olvass kevesebbet, nézzél több televíziót!”

Ez a gondolkodásmód a 3. évad első részében is megmutatkozik, amikor is egy lebénult páciens az úszómedencébe hajt (a család öngyilkossági kísérletet feltételez), majd House egy futása alkalmával (mikor ketaminnal kezelte fájdalmait) jön rá a megoldásra egy szökőkútban való hűsítő fürdő során. Kiderül, hogy a páciensnek hipotalamusz-diszregulációja van, és csak le akarta hűteni magát. House diagnózisát semmi nem támasztja alá, de mégis igaza van.

House és a status quo

House képes az előbb említett mértékben közel kerülni a tudattalan tartalmakhoz, képes tudatosítani őket, de egyben retteg is tudattalanjától. Cameron ezzel kapcsolatosan így fogalmaz: „Úgy tűnik félsz, hogy felfedezel valamit, amit nem tudsz racionálisan megmagyarázni.”

Ha végignézünk a sorozat menetén, azt láthatjuk, hogy House nagy vonalakban ritkán és kevéssé változik, mégis ott lóg a levegőben, hogy valami nincs rendben vele és hogy változnia kéne. Ennek révén kialakul egy status quo, mely House karakterfejlődésével kapcsolatos és mely az egész sorozaton átível. Annak ellenére, hogy másokat facilitál a lelki fejlődésre, szinte tanítja beosztottjait, barátait, betegeit (és nézőit) különböző morális dilemmák elé állítva (ahogyan azt egy trickster tenné – lásd második cikk), House maga mégsem fejlődik, hanem megreked.

House fél a változástól, megreked.

Ehhez hozzájárul drogfüggősége, mely amellett, hogy elfedi a krónikus testi fájdalmat, segít elfojtani a különböző traumák révén kialakult tudattalan tartalmakat. A sorozatban sokszor keveredik House olyan helyzetbe, amikor szembe kell néznie démonjaival, de lényegében mégsem következik be a „várt” változás. House számos bénító viselkedésformát alkalmaz arra, hogy távol tartson magától minden olyan behatást, ami picit is kimozgatná ebből a szerepből. Wilson és Stacy (House volt felesége) is sokszor felemlegetik House-nak, hogy azért nem változik, mert a boldogtalanságtól hatékonyabb orvos lesz.

„Attól félsz, hogy ha megváltozol, elveszíted azt, ami különlegessé tesz!”

A korábban említettek alapján megosztó lehet az a gondolat, hogy House keresztül haladt-e az individuáció folyamatán. Jung felfogásából kiindulva az individuáció folyamata nem egyenlő azzal, amit ma értünk a pszichológiai egészségesség paradigmáján, hanem inkább vonatkozik a saját egyéni mítosz megalkotására. Ez tartalmazza, hogy az egyén hogyan létezzen a világban, rájöjjön, mi a célja és mire hivatott. E tekintetben House bizonyos formában keresztülment az individuáció rögös útján. De ha arra gondolunk, hogy House hányszor igyekszik akadályozni saját lelki fejlődését, mely vélhetően saját tudattalanjától való félelméből keletkezik, akkor House-ra tekinthetünk úgy is, mint aki megakadt az individuáció folyamatában. Jung úgy fogalmaz:

„A személyiség fejlődése olyan jutalom, amelyért nagyon nagy árat fizet az ember.”

A Dr. House sorozatnak a népszerűsége abban rejlik, hogy olyan morális dilemmákat, archetípusokat jelenít meg, melyekhez mindannyian képesek vagyunk valamilyen mélyebb szinten viszonyulni. Képesek vagyunk belevetíteni a sorozatba az életről és halálról alkotott gondolatainkat, a társadalom elvárásait, nyomását, néhol az igazságtalanságot és a saját etikai álláspontjainkat is. House segít ennek a félelmetes és örömteli feladatnak a teljesítésében, minket is facilitál az individuációra, minket is gyógyít és tanít.

 

Felhasznált irodalom:

Hockley, L., & Gardner, L. (Eds.). (2011). House - A sebzett gyógyító a televízióban. Oriold és Társai Kiadó.

Jung, C. G. (1947). Bevezetés a tudattalan pszichológiájába. Budapest: Bibliotheca.

További források itt és itt!