Bizonyára mindannyiunk számára ismerős az érzés, amikor baljós felhők gyülemlenek össze a fejünk felett. Betemetnek a megoldhatatlannak tűnő feladatok, egyik nehézség jön a másik után. Sőt, időnként még testi tünetek is tetézik mindezt, és bármennyire is szeretnénk, képtelenek vagyunk úrrá lenni a helyzeten. Az idegölő stresszel és kínzó feszültséggel azonban testünknek és lelkünknek is meg kell küzdenie. Változó, hogy kinek milyen a megküzdési kapacitása; avagy másképpen mondva, ki mennyire reziliens személyiség. A mindennapokban való boldogulásunk érdekében azonban igen fontos, hogy testi és lelki edzettséget is szerezzünk. Az alábbiakban ez utóbbiról lesz szó, vagyis arról, mit tehetünk annak érdekében, hogy felkészültebben fogadjuk a nehezebb élethelyzeteket.
Ahhoz, hogy átvészeljük a kritikus élethelyzeteket, még a különféle negatív hatások erőterében is törekednünk kell egyfajta belső egyensúlyi állapot megteremtésére. A „túléléshez” szükséges, hogy külső és belső erőforrásainkat egyaránt mozgósítani tudjuk. Ezek segítségével kijöhetünk olyan helyzetekből is, amelyek egyébként a hatalmukba kerítenének és megfojtanának bennünket.
A reziliencia mint ellenállóképesség
Napjainkban egyre inkább elterjed a köztudatban a reziliencia mint jelenség. Maga a fogalom több tudományterület kutatási tárgyát is képezi. Leegyszerűsítve, lényegét sokkhatásokkal szembeni ellenállóképességként határozhatnánk meg. A reziliencia iránt megnyilvánuló általános érdeklődés nyilván annak köszönhető, hogy a gyors tempóban változó világ szemléletmódbeli, gondolkodásbeli és viselkedésbeli rugalmasságot és alkalmazkodóképességet követel tőlünk. A rezilienciára, mint pszichológiai fogalomra eddig nem született egységes definíció. Kutatók, például Gordon és munkatársai szerint
„a reziliencia azon képességeink összessége, melyek átsegítenek az élet nehézségein”.
A Szokolszky–Komlósi szerzőpáros így határozza meg: „az egyén adaptációs képessége jelentős stresszhelyzetekben, mint amilyen a súlyos trauma, fenyegetettség érzése, tragédia, családi és párkapcsolati problémák, munkahelyi vagy gazdasági nehézségek.”
A reziliencia szerkezete
Rezilienciaszintünk több, egymással kapcsolatban álló tényező függvénye. Egyrészt biológiai tényezők befolyásolják azáltal, hogy a nagymértékű stressz több dopamin – az agyban természetesen keletkező vegyi anyag – felszabadulását eredményezi. A fokozottan stresszes helyzetekben azok tudnak szellemileg-lelkileg jobban teljesíteni, akiknek a szervezete képes gyorsan feldolgozni a felszabadult dopamináradatot. Rezilienciaszintünket azonban jelentős mértékben befolyásolják környezeti és viselkedéses tényezők is, mint például kapcsolataink minősége, intelligenciaszintünk, önszabályozási készségeink, pozitív beállítódottságunk, életcéljaink, tehetségünk. Megjegyezzük, hogy az erős lelki edzettség kialakulása szempontjából nem elhanyagolható az sem, hogy a kisgyermekkor időszakában hatékonyan megvalósulhasson a szocializáció folyamata, valamint a személyiség értékeinek kibontakozása.
Milyen a reziliens személyiség?
Lelki ellenállóképességünkről csak akkor kaphatunk valós képet, ha nehézségekbe ütközünk. Ilyenkor ugyanis megmutatkozik, hogyan reagálunk a kihívásokra. Például beleragadunk-e a helyzetbe, és csak nehezen és sok idő után vagyunk képesek túljutni rajta – ha ez egyáltalán sikerül –, vagy megpróbálunk a problémával szembenézni és megoldani. „Azokra az egyénekre, akik lelkileg edzettek az aktív megküzdés, rugalmas válaszkészség, tanult leleményesség, énhatékonyság, koherenciaérzet, egokontroll, érzelmi intelligencia, optimizmus, negatív történések kognitív átértékelésének képessége, a szociális kompetencia, a társas támogatás keresése és az életcélok megléte a jellemző.” A nehézségek, sorscsapások, sajnos az életünk velejárói, ezek elkerülhetetlenek. Bármennyire erős a lelki ellenállóképességünk, a velünk történt negatív események fájdalmasan belénk marnak. Bár nagy kihívást jelent a megoldásuk, saját lelki egészségünk érdekében szembe kell néznünk kihívásainkkal.
Bonano felfogásában a lelki edzettségünk nagymértékben saját felfogásunkon múlik. Szerinte egy esemény akkor stresszes vagy traumatikus, ha mi azt gondoljuk róla, hogy az.
Kevésbé sebezhetővé tehetjük magunkat azáltal, ahogy a dolgokról gondolkodunk. Bonano azt is hangsúlyozza, hogy elsősorban a velünk történt eseményekre való reakcióinkon kell változtatnunk. Ha jobban elsajátítjuk az érzelmeink szabályozásának technikáit, valamint alkalmazzuk az átkeretezés módszerét (negatív érzelmi válaszok pozitívvá formálása), könnyebben túljutunk a nehéz helyzeteken. A pozitív pszichológia másik úttörője,
Martin Seligman megállapította, hogy a lelki rugalmasságot alátámasztó kognitív képességek idővel elsajátíthatók, és általuk nagyobb lelki ellenálló képességre tehetünk szert.
Kutatásai során megállapította, hogy a lelkileg edzettebbek kevésbé hajlamosak a depresszióra. Seligman arra törekedett, hogy az emberek megfelelő magyarázási stílust/technikát sajátítsanak el az életük eseményeinek magyarázatához. Ha magyarázatainkban nem magunkat okoljuk és hibáztatjuk az esemény megtörténéséért, tehát megváltoztatjuk magyarázó stílusunkat belsőről külsőre (a rossz esemény nem az én hibám), ha a globális helyett specifikusan kezeljük a helyzeteket (ez egy negatív dolog az életemben, de nem arról szól, hogy valami nincs rendben az életemmel), valamint ha átmeneti és nem örökké tartó problémaként kezeljük (átmenetileg az adott esemény nem jó a számomra, de idővel képes vagyok változtatni a helyzetemen, érzéseimen), akkor mindez pozitív változásokhoz vezet mind a pszichológiai jólétünkben, mind az objektív munkateljesítményünkben.
Norman Garmezy kísérlete
Norman Garmezy, a Minnesota Egyetem fejlődéspszichológusa és klinikusa volt az első, aki kísérleti körülmények között vizsgálta a lelki ellenállóképességet. Négy évtizedes kutatása során több ezer gyermek közül egy kilencéves fiú jelleme különösen megragadta a figyelmét. Tudomást szerzett arról, hogy a fiú hányattatott körülmények között él alkoholista anyjával. A fiú minden nap csupán egy üres szendviccsel érkezett az iskolába. Mindannak ellenére, hogy anyja cseppet sem foglalkozott vele, a fiú azon igyekezett, hogy senki ne tudja meg családi körülményeit. Minden nap mosolyogva ment az iskolába, táskájában az üres szendviccsel. Mindezek ellenére, a hihetetlenül nehéz életkörülményei közepette is sikeresnek, sőt kiválónak nyilvánították az iskolában. Garmezy őt és még néhány társát egy külön csoportban vizsgálta. Olyan tulajdonságokat fedezett fel bennük, amelyeket később „lelki ellenállóképességnek” azonosítottak. Garmezy munkássága így megnyitotta a kaput az egyén azon személyiségjegyeinek tanulmányozására, amelyek lehetővé teszik a sikert a nehézségek ellenére is. Garmezy, betegsége miatt, sajnos, visszavonult a kutatástól, mielőtt bármiféle végleges következtetésre jutott volna.
Hogyan növelhető a rezilienciaszintünk?
Lelki edzettségünk pozitív megküzdési tapasztalataink által erősödik, teherbíróbbá válik. Azonban fontos, hogy tudatosan álljunk a nehéz élethelyzetek elé. Lássuk reálisan a problémát, koncentráljunk arra, ami az irányításunk alá tartozik, mert csak ezeken a dolgokon van lehetőségünk változtatni. Értékeljük azt, amivel rendelkezünk a jelenben, ahelyett, hogy azt kívánjuk, bárcsak visszautazhatnánk az időben. Kis lépésekben haladjunk a célunk felé, és eközben gyakoroljunk hálát az életünk pozitív történéseivel kapcsolatban. Javasolunk néhány területet, amelyeken érdemes saját lelki edzettségünk felépítéséért dolgoznunk:
- Próbáljunk kialakítani támogató emberi kapcsolatokat szüleinkkel, barátainkkal, környezetünkkel.
- Törekedjünk a reális célok kitűzésére és véghezvitelére.
- Igyekezzünk megérteni saját érzelmeinket, majd sajátítsuk el érzelmeink és indulataink kezelésének módszereit.
- Fejlesszük kommunikációs és problémamegoldó képességünket.
- Törekedjünk a pozitív gondolkodás tudatos alkalmazására.
Tudnunk kell, sőt el kell hinnünk, hogy mi hozzuk meg a döntést arról, hogy ha elbuktunk, újra fel tudunk állni. Minden alkalommal, amikor ez sikerül, erősebbek leszünk, mint azelőtt. Döntenünk kell, hogy szembenézünk a félelmeinkkel, és nem menekülünk, hanem átadjuk magunkat az életnek a maga szépségeivel és nehézségeivel együtt. Ha szükség van rá, keressük szakember segítségét is.
***
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat.
Felhasznált szakirodalom:
Porpáczi, J. , Harsányi, G., Csabai, M. (2016) Lelki ellenálló képesség és társas megismerés az információs társadalomban, Alkalmazott Pszichológia, 16(2):91–108. http://ap.elte.hu/storage/media/2019/11/AP_2019_03.pdf
Konnikova, M. (2016). How people learn to be more resilient. https://www.newyorker.com/science/maria-konnikova/the-secret-formula-for-resilience
Cohen, H. (2018) What is Resilience? https://psychcentral.com/lib/what-is-resilience/
Jámbori Szilvia – Kőrössy Judit (2019). A szándékos önszabályozás jelentősége serdülő és fiatal felnőttkorban a társas támogatás, az identitásállapotok és a reziliencia tükrében, Alkalmazott Pszichológia, Elte Eötvös Kiadó http://ap.elte.hu/storage/media/2019/11/AP_2019_03.pdf
.
