„Felszáll a repülőgép, a kapitány a pilótafülkéből a mikrofonon keresztül beszél: Kedves Utasaink! Köszönjük, hogy a mi légitársaságunkat választották. Amint látják, az ég csodásan kék, a felhők is gyönyörűek, vagyis csodaszép időnk van, és a géppel is minden rend… Ó a francba! … – Az utasok halálra váltan ülnek a helyükön, moccanni sem mernek, amikor is újból a kapitány hangja hallatszik: Elnézésüket kérem, de magamra öntöttem a kávémat. Látniuk kéne a nadrágom elejét! Erre az egyik utas: Az enyémnek meg a hátulját!”
Hétköznapi életünk számos területén érnek bennünket szuggesztiók, illetve öntudatlanul mi is alkalmazzuk azokat, anélkül, hogy regisztrálni tudnánk, ezek hogyan hatnak ránk, illetve környezetünkre. A szuggesztiós hatás lényege az, hogy egy közlésre nem engedelmességből, vagy kérésből reagálunk, hanem szándékunk ellenére, önkéntelenül befogadjuk a kommunikáció lényegi tartalmát, és ez hatni kezd ránk.
Bármely felfokozott érzelmi állapotban spontán transzállapotba kerülhetünk, amelyben a szuggesztiókra való befogadási hajlamunk növekszik. A transzállapot tulajdonképpen egyfajta módosult tudatállapot, melynek jellemzője, hogy eltér a normál, éber tudatállapottól. Ilyen lehet például az alvás, alvást közvetlenül megelőző állapot, extázis, meditáció, jóga, autogén tréning, alkohol, gyógyszer, drog által kiváltott állapot, vagy a szemünk becsukása. Módosult tudatállapotnak számít az is, amikor fokozottan éberek vagyunk, illetve mentálisan bevonódunk, például egy jó könyv olvasásakor.
Ezekben az állapotokban megváltozik a gondolkodásunk, a koncentrációnk, a figyelmünk, és a valóságérzékelésünk.
A fenti vicc is egy olyan helyzetet mutat be, amelyben fogékonyabbá válunk a szuggesztiók üzenetére: a repülés önmagában lehet stresszhelyzet, csökkenhet a biztonságérzetünk, az irányítás kikerül a kezünkből. Rá vagyunk utalva a pilótára, aki az „Ó a francba” kontextus nélküli kijelentésével azt a szuggesztiót adja az utasoknak, hogy valami nagy baj történt. A felfokozott állapotban a szuggesztió önkéntelenül kiváltja a még nagyobb stresszt és veszélyérzetet. Mire kiderül, hogy a kiömlött kávé volt a ludas, addigra az idegrendszerünk már reagál az érzelmi helyzetre, és gondolatban felkészülünk a legrosszabbra.
A hipnózis módszere a kezdetek kezdetén még hipnotizőr-előadásokban mutatta meg magát, ahol a művész bemutatóival ámulatba ejtette közönségét. Ilyen módon a hipnotizőrnek hatalmat tulajdonítottak az emberek, gyakran féltek tőlük. Ahogy fejlődött a hipnózis a tudomány berkein belül, úgy ébredtek rá, hogy a hipnotizőrhöz társított hatalom sokkal fogékonyabbá tette a nézőket a szuggesztiók befogadására.
Bár a szuggesztiókra való fogékonyság egyénenként eltérő, valamelyest mindannyian fogékonyak vagyunk rájuk. Érzelmileg terhelt, vagy kiszolgáltatott állapotban sokkal kiélezettebbek vagyunk, sokkal inkább hatnak ránk azok a mondatok, amiket attól hallunk, aki szerintünk kompetens, vagy éppenséggel nálunk nagyobb kontrollal rendelkezik az adott helyzetben. Jó példa erre az is, amikor betegek vagyunk. Ilyenkor egy beszűkült állapotba kerülünk: kevésbé tudunk gondolkodni és koncentrálni, mindennek nagyobb jelentőséget, általában negatív értelmet tulajdonítunk, és mindent magunkra vonatkoztatunk. Az orvosra tekintélyszemélyként nézünk fel, aki tudja, ilyenkor mi a teendő, és jobban tesszük, ha engedelmeskedünk neki. Minden gesztusa, mozdulata, sóhaja jelzés lehet számunkra, amelyeknek akkor is túlzott jelentőséget tulajdoníthatunk, amikor nincs is jelentősége. Éppen ezért nagyon fontos, hogy kommunikációnk során odafigyeljünk az általunk közvetített üzenetekre.
Gondolataink megváltoztatása a szuggesztiókon keresztül
Terápiás keretek között elsősorban a hipnózis, de más módosult tudatállapottal dolgozó módszerek is használnak szuggesztiókat. Tudatosan felépített, pozitív szuggesztiókkal mi magunk is hathatunk önmagunkra és szeretteinkre.
Fontos, hogy a szuggesztió tartalmazza az elérni kívánt célt, és pozitívan legyen megfogalmazva. Megengedő vagy kijelenő módban érdemes használni. Például, ha izgulunk a vizsga előtt, ahelyett, hogy azt mondanánk: „Nem fogok stresszelni”, használjuk inkább így: „Nyugodt és összeszedett leszek a vizsgán.” Minél többször ismételjük, annál fogékonyabbá válunk a tartalomra. Ezen az elvek működnek a reklámok is.
Érdemes gondolnunk az időzítésre is. Ha a vizsga előtt valóban pánikolunk, nem fog hatni ránk az a szuggesztió, hogy „nyugodt vagyok.” Helytállóbb, ha a jelen helyzetből kiindulva fogalmazzuk meg vágyunkat: „Most még izgulok, érzem, ahogy gyorsabban ver a szívem, és ez rendben van, mert ez egy számomra fontos helyzet. Éppen ezért jó, ha figyelek arra, hogy egyre inkább megnyugszom.” Minél inkább képekben, vagy az érzékszerveinkkel felfogható módon fogalmazunk meg egy szuggesztiót, annál hatékonyabb lesz. Hozzátehetjük azt is, miért lesz nekünk az jó, ha hagyjuk hatni a szuggesztiót: „Minél nyugodtabb vagyok a vizsgán, annál összeszedettebb vagyok, és annál jobban sikerül teljesítenem.”
Gondolkodásunkon keresztül gyakorlatilag saját magunk hipnotizőrei vagyunk.
Ha gondolatainkban gyakran szerepel például, hogy „ezt úgysem tudom megcsinálni”, akkor saját magunk számára adunk ezzel egy önkéntelenül teljesítendő parancsot, szuggesztiót. Odafigyelhetünk magunkra azon keresztül, milyen kifejezéseket szeretünk gyakran használni. Például, ha stresszhelyzetben állandóan arra gondolunk, „mire ezen túl leszek, kihullik az összes hajam”, akkor könnyen megeshet, hogy gyakran emlegetett gondolatmondatunk valósággá válik, és egyre több hajszálat kezdünk elveszíteni. Érdemes lehet megfigyelnünk magunkban visszatérő, negatív gondolatainkat, és átalakítani azokat semlegessé, vagy akár pozitív szuggesztiókat is faraghatunk belőlünk. Ha ilyen módon rendet teszünk a fejünkben, az kihathat a mentális jóllétünkre.
Nemcsak magunkat, de másokat is könnyedén befolyásolhatunk szavainkkal. Például, ha azt mondjuk gyermekünknek, „Igyekezz már, mindig mindenhonnan elkésel!”, akkor felerősíthetjük benne az amúgy is meglévő szokását. A gyerekeknél erősebb a szuggesztív kommunikáció hatása, hiszen a szülőkre, mint tekintélyszemélyekre vannak utalva, bármilyen üzenetet is kapjanak tőlük. Egy-egy rosszul irányzott mondat, illetve tartós szóbeli bántalmazás egy életre megkeserítheti a felnövekvő gyermek életét, jóllétét. Tudatos szülőkként előnyünkre fordíthatjuk a szuggesztiók erejét, jól elhelyezett, megtervezett, pozitív megerősítésekkel támogathatjuk gyermekünket fejlődésének útján.
Jelentősége van annak, hogy hétköznapi életünkben hogyan, miként szólunk egymáshoz, hiszen gyakran önkéntelenül szuggesztiókat közvetítünk egymásnak, mikor pozitívat, mikor negatívat. Hivatásszemélyként, társként, szülőként tudattalanul befolyásolhatjuk a környezetünkben lévőket a hozzájuk intézett szavainkon keresztül. Érdemes ezért tudatosítanunk, mit és hogyan adunk a másik ember tudomására. Egy pozitív szuggesztióval zárva: ha jobban odafigyelünk gondolatainkra és szavainkra, azzal segíthetünk magunknak és másoknak is minőségibb életet élni.
***
Ha úgy érzed, segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez, akik személyes vagy online egyéni pszichológiai tanácsadás keretén belül elkísérnek a fejlődés útján.
Felhasznált irodalom: Bányai É., Benczúr L. (2008). A hipnózis és hipnoterápia alapjai ELTE Eötvös Kiadó, Budapest K., S. Bowers (2006). Hipnózis a komolyan kíváncsiak számára Ursus Libris Kiadó, Budapest Dr. Dúll A., Dr. Varga K. (1993). Általános pszichológiai gyakorlatok II. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest
