Éreztünk már kicsattanó örömöt, vagy hatalmas csalódottságot, amikor a „csapatunk” nyert vagy veszített egy mérkőzésen? Viszonylag általános érzés és jelenség, ahogy a szurkolók magukból kikelve, az „életükért” szurkolnak a csapatuknak. Pedig nem részesülnek semmiben, ha nyernek, és nem veszítenek semmit, ha elbukik a csapat. Mégis, a szurkolótáborok képesek akár egymás torkának is nekiugrani egy-egy meccs során. Mi okozhatja az ilyen magas szintű klikkesedést a szurkolók között, és ezt az erős bevonódást a csapatuk sorsába?
Életünk során számos csoporthoz tartozunk, vagy érezzük magunkat valamilyen közösség tagjának. Ilyenkor átvesszük az adott csoport szokásait, attitűdjeit és normáit, és azok szerint kezdünk viselkedni, illetve viszonyulni a különböző dolgokhoz. Ennek során az én lassan mi-vé válik, ezt nevezi a szociálpszichológia társas kategorizációnak. A társas kategorizáció - azaz önmagunk csoporttagként való definiálásána - pedig hatással lehet az önértékelésünkre, az énfogalmunkra, a hangulatunkra, a viselkedésünkre, és még az élet felfogásunkra is.
Többek között ezért is nagyon fontos számunkra megfelelő, vagyis a céljainkkal és az életstílusunkkal is egyirányú, konszonáns csoportokhoz csatlakozni. Mi több, a megfelelő csoporthoz való tartozás akár hozzá is segíthet minket céljainkhoz. A csoport szellemisége, lelkesedése, vagy attitűdje ösztönözhet és motiválhat minket terveink véghezviteléhez, mindemellett hasznos információkat és viselkedésmintázatokat nyújthat számunkra a többi csoporttaggal való érintkezés.
Csoporttagság
A fentiek értelmében tehát, amikor magunkra csoporttagként tekintünk, akkor az adott csoport jellemzői válnak a mi viselkedésünk normáivá, ebből kifolyólag
mi is a csoportra jellemző módon fogunk gondolkodni és cselekedni.
Ennek következtében fokozatosan azonosulunk a csoportunk identitásával, sőt, a csoport még az énünk vagy identitásunk részévé is válhat. Így már egészen kézenfekvő a válasz, hogyan fér hozzá egy csoport tagságának a ténye az önértékelésünk és a hangulatunk szabályozásához.
Amint egy csoporttagság az énünk részévé válik, az azt érintő pozitív események vagy sikerek hatására mi is örülünk, és elégedettebbek vagyunk önmagunkkal. A nemrég zajló Európa Bajnokságon a Magyar Csapat minden meccsét, fontos pillanatát, sikerét és veszteségét végigkísérte az egész ország. Mindenki egyként szurkolt, örült és sírt az események hatására. A gólok hatalmas ovációt, a veszteségek halkabb, de együtt érző támogatást váltottak ki a küzdő csapat iránt. Mi több, a szurkolók kifejezetten nagy része posztolt a meccsel kapcsolatosan a közösségi médián, többek között örömteli és izgatott szövegek láttak napvilágot. Nem egy olyan kiírást lehetett olvasni, hogy egyesek mennyire büszkék arra, hogy magyarok lehetnek. Ezt a hatalmas örömzuhatagot tényleg az váltotta ki, hogy a magyar csapat igen jól szerepelt a mérkőzéseken, az emberek a magyar csoporttagságuk miatt pozitívabban gondolkodtak magukról, az országról, az életről.
BIRG hatás
Cialdini és munkatársai BIRG névvel illette ezt a jelenséget, hogy egy pozitív identitást nyújtó csoporthoz való tartozásunk következtében annak sikereit mi is átéljük, sőt akár magunkénak is tudhatjuk. Ezért fordulhat elő, hogy ha a csapatunk nyer, úgy érezzük, mi is nyertünk, így átérezzük azt az örömet, melyet a győztes csapat tagjai átélnek. A BIRG egy mozaikszó, mely a bask in the reflected glory, vagyis a sütkérezés a csoport dicsőségének fényében kifejezésből ered. A jelenség az ő meghatározásuk szerint abban merül ki, hogy
az emberek úgy tudják növelni az önértékelésüket, hogy azonosulnak a csoportjuk más tagjainak sikereivel.
Egyik kísérletük során azt találták, melyben több különböző egyetemet és azok hallgatóit vizsgálták, hogy a hallgatók több olyan pulcsit, sapkát, sálat, vagy kitűzőt hordtak, ami az egyetemüket hirdeti, amikor a futball csapatuk nyert, mint amikor veszített. Ez az eredmény jól szemlélteti ezt a jelenséget, hogy a győztes csapat miatt a diákok büszkébben viselték egyetemük ruhadarabjait, s jobban örültek, hogy ahhoz a csoporthoz tartozhatnak.
A csoport egy részének sikere pozitívan hathat tehát az önértékelésünkre, a jó önértékelés pedig mindegyikünknek szükséges, mint egy falat kenyér. Emellett pedig büszkébbek is lehetünk csoporttagságukra, ami az egymáshoz való tartozás érzését, illetve a kapcsolódást is megerősítheti.
Összefoglalva tehát, a BIRG hatás igen hasznos lehet, hiszen minél több dolognak tudunk örülni az életben, annál jobban érezzük magunkat. Amennyiben csoportunk sikere hozzájárul önbizalmunk erősítéséhez, illetve ahhoz, hogy jól érezzük magunkat az adott csoport tagjaként, már boldogabbak lehetünk. Ebből következik, hogy egy csoporthoz való tartozás akkor is hat ránk, ha épp egyedül vagyunk. Optimális esetben ez pozitív hatás, viselkedésünk, gondolkodásunk, érzelmeink egészséges mértékben idomulhat a csoporthoz. Egy csoporthoz való tartozás remek dolog, mi több, az általunk igényelt biztonságot, és a kapcsolódás érzését is képes megadni, sőt, identitásunk megtalálásában, illetve megszilárdításában is sokat segíthet. Ugyanakkor mindezen pozitív hatások mellett is érdemes önazonosnak maradnunk, mert a belső stabilitásunk és elégedettségünk így biztosítható.
Felhasznált irodalom
Brewer, M. B., & Weber, J. G. (1994). Self-evaluation effects of interpersonal versus intergroup social comparison. Journal of personality and social psychology, 66(2), 268.
Cialdini, R. B., Borden, R. J., Thorne, A., Walker, M. R., Freeman, S., & Sloan, L. R. (1976). Basking in reflected glory: Three (football) field studies. Journal of personality and social psychology, 34(3), 366.
Turner, J. C., Hogg, M. A., Oakes, P. J., Reicher, S. D., & Wetherell, M. S. (1987). Rediscovering the social group: A self-categorization theory. Basil Blackwell.
