A mai digitális korban már szinte megszokottá vált, hogy az ismerőseinkkel kapcsolatos események a szemünk előtt zajlanak a közösségi oldalak révén: szemtanúi lehetünk nagy szerelmeknek és szakításoknak, párkapcsolati drámáknak és kibéküléseknek. Egy kapcsolat megszakadás után azonban számos kérdés felvetődhet bennünk a közösségi felületek kapcsán! Dr. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója és a Mindset Terápiás & Tanácsadó Központ szakembere legújabb cikkében ezeknek a kérdéseknek járt utána! 

Vajon jó ez a részt vevő feleknek, hogy a kapcsolatuk mások számára ennyire transzparenssé válik? Hogyan kezeljük ezeket a platformokat olyan jelentős életeseményeinknél, mint például a szakítás? Mit érdemes megjeleníteni, és hogyan? Mit tegyünk az ex-szel a szakítás után: megszakítsuk vele a kapcsolatot a közösségi oldalakon, töröljük a közös fotókat vagy sem, mi legyen a közös ismerősökkel? Egyértelmű válaszok természetesen nincsenek, hisz mindezt rengeteg tényező befolyásolja: kölcsönös volt-e a szakítás vagy egyoldalú, milyen régóta volt együtt a pár, milyen volt köztük az elköteleződés, az érzelmi kapcsolat mélysége, békés elválásról van-e szó, vagy hatalmas indulatokkal tarkított konfliktusok zárták a kapcsolatot, esetleg az egyik fél csak szó nélkül eltűnt a másik fél életéből (ghosting). Most mégis megpróbálunk áttekinteni néhány olyan sajátosságot, ami ezt az amúgy sem könnyű, és rengeteg érzelemmel járó folyamatot befolyásolja az online térben.

Megosszam vagy ne osszam?

Sokak számára a szakítás feldolgozásában egy lényeges lépés a kapcsolati státusz megváltoztatása, mellyel a szakítás ténye mások számára is láthatóvá válik. A közösségi oldalakon a kapcsolati állapot feltüntetése úgy tűnik jelentős társadalmi funkcióval bír a fiatalok számára: a fiatal férfiak 60% -a, míg a nők 65% -a dönt úgy, hogy láthatóvá teszi ezeket az információkat másokat számára (Young, Quan-Haase, 2009). Vannak, akik a szakítás tényénél a fokozatos megosztást választják: először megváltoztatva azt „bonyolult”-ra, majd később vállalva a kapcsolat végét. Sokan magára a kapcsolati státuszra vonatkozó adatokat teljesen törlik, így kerülve el, hogy az ismerősök folyton kérdésekkel bombázzák őket, minden alkalommal felszakítva a sebeket.

Bármi is a stratégiánk, minden esetben felmerül a kérdés, amit érdemes magunkban tisztázni a motivációnkkal kapcsolatban: vajon kinek szánom és milyen céllal jelenik meg a változás feltüntetése. Vágyom mások támogatására, együttérzésére? Jelezni szeretném kifelé, hogy immár szabad ember vagyok? Esetleg ezáltal szeretném féltékennyé tenni a volt partneremet? Vagy a csalódás és harag miatt szeretném, ha a másik érezné azt a fájdalmat, amit mi élünk át?  Talán úgy érzem, erre van szükségem ahhoz, hogy ténylegesen tovább tudjak lépni? Bármi is legyen az ok, érdemes tudatosítani magunkban, mit is várunk ennek a ténynek a megosztásától. 

„Becsapott, de én még mindig szeretem…” – mit osszunk meg és hogyan?

A szakítás tényének közlésén kívül önkéntelenül felmerülhet bennünk, hogy valamilyen módon kifejezzük, hogyan is érezzük magunkat a szakítás után. Az érzelmek kifejezése egy olyan problémamegoldási mód, amely rövid és hosszú távon is segíthet a nehéz helyzetek feldolgozásában, hiszen hozzájárul a negatív érzelmekkel való megküzdéshez, így hosszú távon csökkenti a szakítás okozta fájdalmat, és elősegíti az ahhoz való alkalmazkodást. Ugyanakkor ebben az esetben is érdemes mérlegelni a közösségi oldalak világában, hogy milyen formában és milyen mélységben szeretnénk megosztani a bennünk zajló folyamatokat. Vajon készen állunk azokra a reakciókra, melyeket a közlésünk másokból kivált? Vajon csak olyanokhoz jut el a megosztott tartalom, akik segítő szándékkal közelítenek majd felénk? Szeretnénk-e, ha életünk egy ilyen intim pillanata lépten nyomon szembejönne velünk, újra és újra szembesítve minket a szakítás tényével?

A döntésünkkel kapcsolatos tudatosság itt is nagyon fontos: tegyük fel magunknak a kérdést, vajon miért van erre szükségünk, mi a célja az érzelmeink, a helyzetünk ilyen szintű feltárásának. Jólesne, ha másoktól együttérzést, támogatást kapnánk ebben a helyzetben? Esetleg szeretnénk, ha sorstársakra találva megélnénk az összetartozás érzését? Vagy talán azt szeretnénk, ha a volt partnerünkhöz eljutnának a szakítással kapcsolatos érzelmeink? 

Az érzelmek megosztásának számos formájával találkozhatunk a közösségi oldalakon:

  • Kifejező írás: rövidebb vagy hosszabb gondolatok közlése az aktuális hangulatunkról, érzelmeinkről, akár azok naplószerű vezetése az oldalunkon. De ide tartozhat akár az érzelmeink, gondolataink megosztása kommentek formájában is.
  • Kifejező tartalmak posztolása: a hangulatunkat kifejező, a belső érzelmi állapotunkat hűen tükröző videók, dalszövegek, idézetek posztolását jelenti.

A kifejező írás, mérlegelve a korábbi szempontokat, alapvetően hasznos megbirkózási stratégiának bizonyult a szakítások kezelésében.

  • Ellenséges viszonyulás, a másik bántása: bántó kommentek, támadó, vádló megjegyzések, mások uszítása a partner ellen, szintén megjelenhetnek a közösségi oldalakon. A szakítás utáni érzések között nemcsak a szomorúság és bánat fordul elő, hanem hozzátartozhat a harag, düh, csalódottság egyaránt, főleg, ha a szakítás váratlanul történt, és abba kevésbé beleszólásunk volt. Ilyenkor ezek az érzések megjelenhetnek akár közvetlenül a partnernek címezve, akár közvetve kifejezve azokat. Itt nagyon fontos különbséget tennünk a negatív érzelmeink megosztása és a másik irányába mutatott szándékos érzelmi, pszichés fájdalom okozása között. A kommunikációban ezt úgy különböztetjük meg, mint „Én-üzenet” és „Te-üzenet”: az első a saját belső állapotunk megosztását jelenti, a személyes önkifejezés része, ami hosszútávon segíti a helyzet érzelmi feldolgozását, míg az utóbbi tekinthető egy destruktív megoldási módnak. Ebben az esetben, mivel a másik személyét minősítjük és támadjuk, számolnunk kell a partner részéről a védekezés vagy visszatámadás lehetőségével, illetve a környezet részéről is eshet negatív minősítés alá ez a fajta viselkedésünk. 

A nagy közösségi védőháló: a támogatás forrása (?)

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a digitális médiát a könnyű, gyors és kényelmes elérhetősége miatt egyre gyakrabban használják a másokkal való kapcsolatok fenntartására. Ily módon kézenfekvőnek tűnik, hogy ezeket a felületeket mind az érzelmi-erkölcsi, mind az instrumentális, informatív támogatás szempontjából is igénybe vegyük egy olyan nehéz helyzetben is, mint a szakítás. Ezek mint megküzdési módok egyre jobban beépülnek az életünkbe. A másoktól várt támogatás kérése, keresése történhet aktív stratégiák segítségével, illetve lehetnek passzív módjai is. Az aktív mód esetén közvetlenül keressük a kapcsolatot a számunkra fontos személyekkel, akár tanácsadás, akár érzelmi támogatás céljából.

Nagyon sokszor találkozunk azonban a segítségkérés passzívabb módjaival, amikor az elhagyott fél, mintegy segélykiáltásként jelzi az életében bekövetkező fordulatot.

Ez lehet akár a párkapcsolati státusz módosítása, a közös képek eltüntetése, a profilkép megváltoztatása, melynek hangulata kifejezi az illető aktuális lelkiállapotát, de ide tartozhat egy szomorú, akár szakításhoz kapcsolódó idézet, kép megosztása is. Ezekkel a jelzésekkel az illető mintegy felhívja a figyelmet a változásra, és az így kapott kérdések, megerősítések, vigasztaló szavak jelentik számára a kapaszkodót, támogatást. Bizonyos kutatásokban azt találták, hogy a Facebook használatából származó társadalmi tőke szorosan összekapcsolódik a pszichológiai jóléttel, amely különösen azok számára előnyös, akik alacsony önértékelést mutatnak (Ellison és mtsai, 2007).

Számolnunk kell azonban a támogatás kérése során azzal, hogy ami a személyes kapcsolatainkban is egy nehéz téma (ilyen többek között a szakítás, a gyász folyamata), annak az online térben még kevésbé van meg a kialakult kultúrája, normarendszere. Jelenleg nincs, vagy legalábbis kialakulóban van azoknak a normáknak és szokásoknak a rendszere, melyek szabályozzák, hogyan fejezhető ki a gyász az online világban, és azt mások hogyan tudják hatékonyan kezelni, milyen reakciók várhatók a környezet részéről.

Cikksorozatunk következő részében azt vizsgáljuk majd meg, hogyan kezeljük a közös digitális emlékeket és a volt párunkat szakítás után a közösségi média felületein. Tartsatok velünk!

Felhasznált szakirodalom:

Quan-Haase, A., Nevin, A. and Lukacs, V. (2018), "Romantic Dissolution and Facebook Life: a Typology of Coping Strategies for Breakups" In: Wellman, B., Robinson, L., Brienza, C., Chen, W. and Cotten, S. (Ed.) Networks, Hacking, and Media – CITA MS@30: Now and Then and Tomorrow (Studies in Media and Communications, Vol. 17), Emerald Publishing Limited, pp. 73-98.

Papp, L. M., Danielewicz, J., & Cayemberg, C. (2012). “Are We Facebook Official?” Implications of Dating Partners’ Facebook Use and Profiles for Intimate Relationship Satisfaction. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 15(2), 85–90.

Lukacs, V., & Quan-Haase, A. (2015). Romantic breakups on Facebook: new scales for studying post-breakup behaviors, digital distress, and surveillance. Information, Communication & Society, 18(5), 492–508.

Young, A. L., & Quan-Haase, A. (2009). Information revelation and internet privacy concerns on social network sites. Proceedings of the Fourth International Conference on Communities and Technologies - C&T ’09.

Ellison, N. B., Steinfield, C., & Lampe, C. (2007). The Benefits of Facebook “Friends:” Social Capital and College Students’ Use of Online Social Network Sites. Journal of Computer-Mediated Communication, 12(4), 1143–1168.

A borítókép forrása itt található.