Míg a vírus elől maszkok alá bújunk, addig a miatta kialakult helyzet rákényszerít minket arra, hogy minden eddig hordott álarcunktól és szerepünktől megváljunk, és lecsupaszítva nézzünk szembe a problémával. Kétségkívül egy önismereti utazásba csöppentünk bele, amely számos képességünket próbára teszi. Mik ezek a képességek, és mit tehetünk, hogy sikeresen tudjunk alkalmazkodni a helyzethez? Lehet-e előnyös a kialakult szituáció?
A koronavírus-járvány miatt kialakult izoláció egy rendkívül nehéz és kihívásokkal teli helyzet. Ez mindenki számára új, mindenki most tanulja, hogyan tud alkalmazkodni ehhez, nincs rá egy „jól bevált recept”. Az életterünk leszűkült, minden eddigi tevékenységünket nagyrészt a négy fal között kell megoldanunk. Át kell alakítani a napirendünket, a szokásrendszerünket, a kapcsolatainkat, egyszóval a gondolkodásmódunkat. Méghozzá viszonylag gyorsan, ugyanis a járvány egyik pillanatról a másikra köszöntött be. Azonban ma már ismertté vált a pszichológiában, hogy a traumatikus életeseményeknek nemcsak negatív, hanem pozitív következményei is lehetnek.
Ilyenkor az egyén átélhet úgynevezett poszttraumás növekedést/fejlődést is.
Ez egy olyan személyiségfejlődésre utal, amely nagy kihívást jelentő életválsággal való küzdelem során alakul ki, és amely felülmúlja a trauma előtti állapotot. Ilyen változás lehet például az élet nagyobb mértékű megbecsülése, az intimebb kapcsolatok megélése, új lehetőségek és életpályák felismerése az egyén életében, spirituális fejlődés, illetve az egészség fokozott értékelése. Vizsgáljuk meg közelebbről, mely képességeink fejlődhetnek a koronavírus okozta krízisállapotban!
1. Kreativitás
A kreativitás fogalmát először J.P. Guilford határozta meg, aki szerint a kreativitás nem más, mint a divergens, azaz a szerteágazó, több megoldást megengedő gondolkodás képességének megnyilvánulása a különböző problémaszituációkban. Míg más definíciók szerint a kreativitás a személyiség azon jellege és állapota, amelynek révén az adott területen valamilyen újszerű gondolatokon alapuló hasznos alkotás jön létre. A jelen helyzetben nagy szükség van kreatív megoldásokra. Minden szükségletünket, amely a járvány előtt a mindennapjaink részét képezte, a mostani helyzethez igazítva kell megoldanunk, ez pedig nagyfokú kreativitást igényel. Ezenkívül kreativitást igényel például az is, hogy a gyermekünk ne szenvedjen hiányérzetet, biztosítsuk számára a teljes életet a megváltozott helyzetben is, vagy akár az is, hogy kreatív, új módon biztosítsuk a megélhetésünket. Azonban a kreativitást érthetjük a szó szerinti értelmében is, ugyanis az alkotást igénylő tevékenységek a jelen helyzetben nagyon hasznosak lehetnek. Egy új alkotás létrehozása sikerélménnyel jár, csökkenti a stresszt és még flow-élményeket is élhetünk át általuk. Bővebben a témáról itt olvashattok.
2. Alkalmazkodóképesség
Ha változás történik az életünkben az mindig alkalmazkodást igényel. A reziliencia, azaz az alkalmazkodóképesség a legáltalánosabb definíció szerint az egyén azon képessége, amely hozzásegíti, hogy sikeresen és adaptívan túljusson a traumán és megbirkózzon a jelentős, olykor krónikus stresszel. Egy olyan tulajdonságról van szó, amely megtalálható például egy teniszlabdában is. A teniszlabda az ütközésre alakváltozással reagál, annak érdekében, hogy megőrizze saját integritását, így azt mondhatjuk hajlékonyan rezilienssé vált.
Az emberek azonban különbözhetnek abban, hogy mennyire és milyen módon képesek a problémákhoz adaptálódni. A reziliens személy, egy teljesen új helyzetben is képes megfelelően alkalmazkodni. A reziliens személyekre általánosságban jellemzőek a következő tulajdonságok: rugalmas válaszkészség, aktív megküzdés, a negatív történések kognitív átértékelésének képessége, tanult leleményesség, társas támogatás keresése, veszélykerülés, diszpozicionális optimizmus, humor. Ebből következik, hogy ezek az egyének könnyebben fognak túljutni egy nehéz élethelyzeten, és kisebb mértékű stresszt élnek át. A szakirodalmak sokáig úgy tartották, hogy bármilyen jellegű trauma káros az egyénre nézve.
Azonban a közepes mértékű stressz még akár ellenállóbbá is tehet minket a komolyabb stresszhelyzetekkel szemben,
így a rezilienciára való képességünk is fejlődésen mehet keresztül egy megterhelő élethelyzetben.
3. Megküzdés egy problémával
A tranzakcionalista megközelítés szerint a megküzdés egy olyan folyamat, amely során értékeljük a stresszkeltő életeseményeket, számba vesszük a rendelkezésre álló megküzdési kapacitásokat, és felmérjük, hogy a kiválasztott megküzdési stratégiához mekkora erőfeszítés szükséges. Mindezekben fontos befolyásoló tényezők lehetnek a személyes képességek és a környezeti tényezők. Mindenki rendelkezik olyan domináns megküzdési formával, melyet a leginkább alkalmaz, a legtöbbet használ, ezáltal ezek egyfajta sémává válnak. Egy problémával szembekerülve, ismét a megszokott stratégiát fogjuk alkalmazni. Fontos, hogy ez a stratégia proaktív legyen, azaz olyan személyes készségek kifejlesztését tartalmazza, amely segítségével bármilyen problémával magabiztosan tudunk szembenézni.
Az olyan egyének, akik ilyen megküzdési módot alkalmaznak, a jövő történéseit nem fenyegetőnek, szorongást keltőnek érzékelik, hanem lehetőségként tekintenek rájuk, amelyek hozzájárulhatnak a személyes fejlődésükhöz.
Az ilyen egyének helyén kezelik a stresszt, valamint életminőségük javítására és a lehetséges megoldások megtalálására törekednek. Persze előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a probléma meghaladja az egyén kapacitását a megküzdéshez. Azonban aki döntően ilyen módot alkalmaz a problémáira, a helyzethez mérten ekkor is képes lesz megfelelő stratégiát választani, és kontroll alatt tartani a félelmeit.
4. Önismeret, identitás
A jelen helyzet legnagyobb kérdése talán az, hogy „kik is vagyunk mi valójában?”. Az identitásunk, azaz azonosságtudatunk fontos szerepet játszik ebben, amelynek fejlődése születésünktől halálunkig tart. Nagyban meghatározza ezt a személy környezete és az őt ért társas hatások. Mivel az emberek idejük nagy részét a munkahelyükön töltik, sokak alapvető identitása egy az egyben megegyezik a szakmai identitásukkal. Sajnos rengetegen veszítették el a munkahelyüket a jelenlegi helyzetben, ami nem csak anyagi nehézségeket, valamint létbizonytalanságot okozhat, hanem egzisztenciális krízist is. Továbbá a legtöbb olyan tevékenységben is korlátozva vagyunk, amelyet normál esetben bármikor űzni tudnánk, és a személyiségünk alapkövét képezik. Egyrészt nagyon fontos annak tudatosítása, hogy ez csak egy átmeneti, ideiglenes állapot. Másrészt
a helyzet egyik nagy kihívása, hogy megtaláljuk a személyiségünk legbelsőbb magját, hogy megismerjük azt az ént, aki a munkánk, a megszokott tevékenységi körünk és a szerepeink nélkül vagyunk.
Ha erre a képességre szert teszünk, az nagyon hasznos lehet jövőbeli krízisek megelőzésében is, ugyanis már nem a munkánk, tevékenységeink alapján fogjuk meghatározni azt, hogy kik vagyunk.
5. Türelem, empátia
A kialakult helyzetben sokkal türelmesebbnek kell lennünk egyrészt magunkkal szemben, hogy megértsük, azokat a cselekvéseket, amelyeket eddig végeztünk most átmenetileg nem tehetjük meg, várnunk kell rájuk. Ezenkívül másokhoz is türelemmel kell fordulnunk, ugyanis ez a helyzet mindenki számára megterhelő, segítenünk kell egymást abban, hogy minél könnyedebben átvészelhessük ezt az időszakot. Sokat segíthet a türelmesség kialakításában az átkeretezés, ha a negatív gondolatainkat másként értelmezzük. Például:
ahelyett hogy a kényszerűen otthon töltött időt negatívan értékelnénk, inkább legyünk hálásak azért, hogy van hol otthon lennünk, ahol biztonságban és nyugalomban túljuthatunk ezen a helyzeten.
Nagyban fejlődhet az empátiás képességünk is, ugyanis mindenki ugyanazon a folyamaton megy keresztül, így könnyedebbén azonosulhatunk mások érzéseivel, együttérezhetünk velük. Fontos, hogy ne vállaljuk át teljes mértékben mások problémáit, ne akarjuk megoldani azokat, csak hallgassuk meg őket és nyújtsunk segítő kezet.
Cikkünk célja nem a helyzet teljes mértékben pozitív fényben való feltüntetése, természetesen el kell ismerni, hogy ez mindenki számára egy új és nehéz szituáció. A cél csupán annak bemutatása, hogy a kialakult helyzetből némi erőfeszítéssel akár még előnyös helyzet is kovácsolható, és növekedési lehetőségeket is rejthet magában.
***
Ha úgy érzed, a pozitív megküzdéshez segítségre lenne szükséged, fordulj Terápiás & Tanácsadó Központunk szakembereihez. Most ki sem kell mozdulnod a négy fal közül! Vedd igénybe online pszichológiai tanácsadásunkat vagy ingyenes eseti tanácsadásunkat.
Felhasznált szakirodalom:
Fodor L. (2015). A kreatív személyiség.
Révész Gy. (2007). Személyiség, társadalom, kultúra – a pszichoszociális fejlődés erikson-i koncepciója. In: Gyöngyösiné K. E., Oláh A. (Szerk.). Vázlatok a személyiségről. A szemályiséglélektan alapvető irányzatainak tükrében. Budapest. Új Mandátum, 224-243.
Szokolszky Á., V. Komlósi A. (2015). A „reziliencia-gondolkodás” felemelkedése – Ökológiai és pszichológiai megközelítések. Alkalmazott Pszichológia 15(1), 11-26.
Tanyi Zs. (2015). A trauma pozitív hozadéka: A poszttraumás növekedés.
