Új év, új kezdet. Ilyenkor sokan megfogadjuk, hogy ezt vagy azt másképp fogunk csinálni, mint az előző évben. Leszokunk a dohányzásról, kevesebbet eszünk, elkezdünk sportolni, több időt töltünk a családunkkal, barátainkkal – végeláthatatlan fogadalmak sora, amelyekkel felvértezve indulunk neki az új esztendőnek. Érdekes lenne felmérni, hogy vajon hány olyan fogadalom születik az új év küszöbén, amely a munkánkra vonatkozik. Például, hogy idén másképp fogjuk megélni a munkánkat, megpróbálunk pontosabbak, hatékonyabbak, segítőkészebbek, sikeresebbek, vagy egyszerűen csak kevésbé stresszesek lenni.
Amikor Freudot felkérték a boldogság meghatározására, ezt az egyszerű választ adta: munka és szerelem. Lehet valami az ismert pszichológus boldogság-definíciójában, hiszen a szerelem nélkülözhetetlen életforrásunk, másrészt a munka – mivel nem kevés időt töltünk vele – markánsan befolyásolja a boldogságérzetünket. Így kétség sem fér hozzá, hogy kiemelten fontos, hogy munkánk, hivatásunk boldoggá tegyen bennünket, és ne szívja el az életenergiánkat.
Mivel mindannyian különbözőek vagyunk, nagyon eltérő módon tudjuk értelmezni, hogy a mai felgyorsult világunkban mi a munkánkban rejlő boldogság kulcsa. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az átlagon felüli intelligencia tesz boldogabbá bennünket a munkában, mert ezáltal képesek vagyunk gyorsan vagy több feladatot ellátni, nagyobb sikereket elérni. Mások a folyamatos önfejlesztésben hisznek, és léteznek olyan vélemények is, amelyek az otthonról hozott képességeket, készségeket tartják a munkahelyi boldogság zálogának, hiszen aki sok „hasznos” képességgel van felvértezve, az könnyebben boldogul. Vitathatatlanul soktényezős ez a történet. Mindenesetre, mivel a munka nemcsak a végeláthatatlan sikersztorikról szól, hanem különböző stresszhatások sorát is tálalja, boldogságunk azon képességünkön is alapszik, hogy mennyire vagyunk képesek megbirkózni és boldogulni, ha stresszhelyzetbe kerülünk munkánk során.
A rezilienciáról korábbi cikkünkben már írtunk. A reziliencia fogalmát többféle aspektusból érdemes megközelíteni, mindenesetre közös vonása a különböző definícióknak, hogy
egyfajta pszichés rugalmasságról van szó, amely mérsékeli az egyén belső sérülékenységét és fokozza az adaptációs képességeit.
A rezilienciával bíró egyénekre jellemző a magas színvonalú én-hatékonyság, a pozitív énkép és az empátia. Szerencsés esetben mindezekkel felvértezve érkezünk a munka világába, és ezáltal hatékonyabban vehetjük az akadályokat. Viszont mit tehetünk azért, hogy rugalmasabbak legyünk a munkahelyi feladatokban, helyzetekben, konfliktusokban, ha nem kifinomult a rezilienciánk?
Egy kutatás
Maddi és Khoshaba (2006) 12 éven keresztül figyelt meg egy amerikai távközlési vállalatot , amely radikális változásokon ment keresztül. A munkavállalók közel 50 százaléka elvesztette munkáját az átalakulóban lévő cégnél, és további kétharmada jelentős stresszt élt meg, ideértve olyan magánéleti és egyéni problémákat is, mint válás, mentális egészséggel kapcsolatos problémák. Ennek ellenére, azok a munkavállalók, akik képesek voltak a krízisen átmenő vállalatnál megmaradni, sokkal sikeresebbek és eredményesebbek lettek a későbbiekben, jó néhányan szakmai karriert építettek. Akik pedig távozni kényszerültek, később vagy saját vállalkozást alapítottak, vagy kiemelt munkakörben dolgoztak tovább más cégeknél.
Maddi és Khoshaba szerint úgy tűnik és jó hír, hogy az érzelmi rugalmasság tanulható, elsajátítható képesség. A rezilienciára való képesség csökkenti a stressz okozta sebezhetőségünket és az ezzel járó negatív következményeket. A magas szintű rezilienciával bírók könnyebben alakítanak ki új szokásokat, tanulnak el hatékony stratégiákat a – legyen szó munkahelyi, vagy magánéleti – problémák elhárítása érdekében.
A reziliencia többdimenziós konstrukció és számos tényezőből áll: viselkedés, gondolatok, cselekedetek, hozzáállás és készségek. Maddi és Khoshaba tanulmányukban három olyan változót azonosított, amelyek ellenállóbbá teszik a munkavállalókat egy kialakult stresszhelyzetben. Ezek pedig
- az elkötelezettség,
- a kontroll, valamint
- a kihívás.
Megfigyeléseik alapján a nehéz időket megélő amerikai vállalat dolgozói rugalmasan változtattak a hozzáállásukon annak érdekében, hogy túléljék a krízist és eredményesen megküzdjenek az ezzel járó stresszel. Jobban el tudták kötelezni magukat a munka és a csoporttársaik iránt, ez lehetővé tette számukra, hogy jobban megértsék, mi történik a vállalattal. A bekövetkezett változást az élet elkerülhetetlen részeként, kihívásnak tekintették.
Hogyan tarthatjuk fitten a munkahelyi rezilienciánkat?
Jackson és munkatársai (2007) szerint a személyes rezilienciát meg lehet erősíteni olyan hatékony stratégiák kidolgozásával, amelyek csökkentik a sebezhetőséget és a stressz iránti hajlamot. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra, és sokszor saját kudarcaiból, hibáiból tanul az ember, de a tanulságok leszűrése és a belső munkába fektetett energia a későbbiekben megtérülhet. Íme néhány hívószó, melyet érdemes mindennap magunkkal vinnünk a munkahelyünkre.
- Pozitivitás
A pozitivitás egyénfüggő és többféleképpen jelentkezhet. Egyrészt érthetjük ezen a pozitív szemléletet, melynek kialakításával és rendszeres alkalmazásával jobban képesek vagyunk alkalmazkodni az előnytelen helyzetekhez. Másrészt az energia és a motiváció munkába helyezése, vagy „életerő” megléte, a lendület szintén a személyes ellenálló képesség kiépítésével jár. A lendületet az jellemzi, hogy képesek vagyunk maximális erőfeszítést tenni a munka során (és kizárólag munkaidőben), és így növelni rezilienciánkat, nem beszélve arról, hogy ha így teszünk, sokkal hatékonyabbnak érezzük magunkat, ami a jó közérzetünk javulását is eredményezi.
- Belső érzelemvilágunk
A munka során a reziliencia növelésének másik fontos tényezője az érzelmi világunk fejlesztése és erősítése, ez szorosan kapcsolódik az érzelmi intelligencia fejlesztéséhez. Ha érzelmileg is fel vagyunk készülve a nehéz helyzetekre, kihívásokra, sokkal könnyebben vesszük az akadályokat. Fontos megemlíteni, hogy a magas érzelmi intelligenciával bírók jobban megkülönböztetik a pozitív és negatív hatásokat, és ennek fényében szabályozzák érzelmi reakcióikat.
- Egyensúly
Az egészséges munka és magánélet egyensúlyának megteremtésével is építhetjük a rezilienciánkat. Ez különösen nagy kihívást jelent abban a világban, amelyben élünk, hiszen a technikai forradalomnak köszönhetően napi 24 órában rendelkezésre állhatunk. Annak érdekében, hogy visszalépjünk a stresszes helyzetektől, azaz rugalmasak legyünk, rendelkeznünk kell azzal a képességgel, hogy tudjunk kikapcsolni, feltöltődni, lazítani.
- Spiritualitás
A spiritualitás megélése szintén kapcsolódik a munkahelyi reziliencia fejlesztéséhez. A munka értelmének megismerése és annak érzése, hogy ez a munka hozzájárul a nagyobb javakhoz, csökkentheti a stressz hatásait. Lehetőséget teremt arra, hogy még a stresszes helyzeteket is pozitív szempontból vagy „célként” kezeljük, és felmérjük a lehetséges előnyöket.
- Reflektivitás
A reflektívebbé válás, más szavakkal, ha az érzelmeinkkel és az érzelmi reakciókkal felkészülten fogadjuk a kihívásokat, megkönnyíthetjük saját magunk számára a stressz megélését. A stressz lehetséges „kiváltó tényezőinek” ismerete lehetőséget ad arra, hogy felkészüljünk és összegyűjtsük az erőforrásokat, így gyorsabban képesek legyünk „visszatérni”. Ha egy munkavállaló tudja, hogy egy adott körülmény különösen kihívást jelent, akkor megküzdési stratégiákkal készülhet, például támogatást kérhet.
Új év, 365 új lehetőség. Tegyünk mindennap annak érdekében, hogy rugalmasak legyünk, minden körülmény között!
Felhasznált irodalom:
Davis-Laack, P. (2014). Seven things resilient employees do differently. Psychology Today. https://www.psychologytoday.com/us/blog/pressure-proof/201410/seven-things-resilient-employees-do-differently
Jackson, D., Firtko, A., & Edenborough, M. (2007). Personal resilience as a strategy for surviving and thriving in the face of workplace adversity: a literature review. Journal of Advanced Nursing, 60, 1 – 9.
Kun, Á., Balogh, P., Krasz, K. G. (2017). Development of the work-related well-being questionnaire based on Seligman’s PERMA model. Periodica Polytechnica Social and Management Sciences, 25(1), 56-63.
Maddi, S., Khoshaba, D. (2005). Resilience at work: how to succeed no matter what life throws at you. New York: American Management Association.
Tugade, M. M., Fredrickson, B. L. (2004). Resilient individuals use positive emotions to bounce back from negative emotional experiences. Journal of Personality and Social Psychology, 86, 320 – 333.
