A projektív rajztesztek kiemelt jelentőséggel bírnak a pszichodiagnosztikai folyamatban felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt. Fontos információforrásként szolgálhatnak abban az esetben, ha a megélt trauma vagy az átélt negatív életesemény nem önthető szavakba. Akkor is hasznosak lehetnek azonban, ha a pszichológus kliensének személyiségműködési színvonalára vonatkozó hipotézisét szeretné megerősíteni vagy éppen cáfolni. Cikkünkben a projektív rajztechnika általános jellemzőit tekintjük át, majd pedig a családrajzok elemzési szempontjait, és a rajzokban esetlegesen megjelenő jellegzetességek lehetséges értelmezését is bemutatjuk!
A projektív rajztesztek főbb jellemzői
A klinikai pszichodiagnosztikai munkában a mai napig nagy népszerűségnek örvendenek a projektív rajztesztek. A projektív rajztechnika fő sajátossága, hogy bár instrukciót kap a vizsgálati személy arra vonatkozóan, hogy mit rajzoljon (ez lehet például ház, fa, család), mégsem mondják meg neki konkrétan, hogy ezt hogyan is tegye. E módszer alapvető célja, hogy az egyén önkifejezési formáit bátorítsa, valamint az, hogy szabadon képes legyen kifejezni a körülötte lévő világról alkotott elképzelését, érzését; képes legyen megjeleníteni azokat a témákat, problémákat, melyek foglalkoztatják, megterhelik – képi formában. Minden ember saját, egyéni, szubjektív világlátással rendelkezik, ennek következtében pedig a nagyon hasonló helyzetek is különböző reakciókat válthatnak ki az egyes személyekből. A projektív eljárás pedig éppen erre alapoz:
célja a személyiség minél pontosabb megismerése
azon az alapon, hogy ugyanazon minimális instrukcióba milyen tartalmat vetítenek, vagyis projektálnak bele az egyes emberek. A projekcióban megjelennek az egyén tudattalan tartalmai, de a tanulás útján elsajátított jelek is. Ilyen például a patkó, ami a szerencse szimbóluma.
Fontos kiemelni azt is, hogy ezeket a rajzokat az adott személy mélyrehatóbb megismerése nélkül értelmezni nem lehet. Lényeges továbbá az is, hogy egy rajz alapján sem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A dinamikus rajzvizsgálat azt emeli ki, hogy rajzsorozatok szisztematikus elemzése visz közelebb az egyén megismeréséhez. Végül, de nem utolsósorban megemlítendő, hogy a rajzolás során megnyilvánuló jellegzetességek is információt nyújthatnak az egyénről. Ide tartozik például annak vizsgálata, hogy milyen megjegyzéseket tesz az egyén a rajz készítése közben, de a nonverbális kommunikáció megfigyelése, a korrekciós tevékenységek, mint a radírozás és az úgynevezett rajzviselkedés (ceruzafogás és mozgáskoordináció) figyelemmel kísérése is informatív lehet. Összességében tehát elmondható, hogy a pontos megismeréshez mind az egyén jellemzőinek ismerete, mind az általa készített rajz, mind pedig a rajz készítése közben megmutatkozó reakciók hozzájárulnak.
A rajztesztek alapvetően két nagy kategóriába sorolhatók: elkülöníthetünk tematikus, illetve nem tematikus rajzteszteket. Tematikus rajztesztek közé tartozik például az emberrajz, farajz, családrajz és a házrajz, a nem tematikus rajztesztre pedig jó példát szolgáltat a szabadrajz. A továbbiakban a családrajz rövid bemutatása következik.
A családrajzok elemzési szempontjai
Az elemzés során a rajzon megjelenő, különféle ábrázolási jellegzetességeket a kontextus és a vizsgálati személy jellemzőinek ismeretében értékeljük. Fontos figyelembe venni, hogy mi mondható el a rajz színvonaláról, és hogy ez milyen a személy életkorához viszonyítva. Az is egy szempont lehet, hogy a rajzlap felületének mekkora részét használja fel az egyén, ezeken belül hogyan rendezi el a figurákat, milyen a távolság a rajzon megjelenő karakterek között, és hogy kit felejt ki a rajzról. Hangsúlyos lehet a megfigyelése annak is, hogy a figurák közé helyez-e el valamilyen tárgyat az egyén; hogy milyenek a figurák egymáshoz viszonyított méretbeli különbsége; és hogy ezeknek milyen az arckifejezése, megjelenik-e valamilyen érzelem. Szerepe lehet az áthúzásoknak, a firkálásoknak, egyes alakok kiemelésének, befejezetlenségének, és annak is, hogy ha a rajzot készítő személy lényeges részletet elhagy, nem rajzol meg.
Hogyan néz ki az egyes részletek pszichológiai elemzése?
Megkülönböztetünk globálisan negatív és globálisan pozitív családrajzot. A globálisan negatív családrajz fő ismérve, hogy a rajz már első ránézésre is diszharmonikus hatást kelt. Sok áthúzás, firkálás jelenik meg, a szorongás és a rajzi feszültség kézzel tapintható. Ennek egyik megnyilvánulási formája a rajzi részletek elnagyoltsága. Az ilyen rajzokon a felnőttek ábrázolása nem a biztonságot és a stabil, megtartó családi környezetet szimbolizálja, hanem a bizonytalanságot és a veszélyt. A konfliktus jelentkezhet abban is, hogy a saját alakját túlságosan nagyra vagy éppen ellenkezőleg, túlságosan kicsire rajzolja, de az is üzenettel bírhat, ha magát nem ábrázolja.
A globálisan pozitív családrajz sajátosságai az előzőekben röviden bemutatott jellegzetességek szöges ellentétét jelenítik meg. Ebben az esetben a rajz összbenyomása pozitív. Az ilyen alkotások hangulata vidám, a figurák arca általában örömöt fejez ki. A rajzon megjelenített alakok szorosan összekapcsolódnak (vagy csak kis távolságra vannak egymástól), a családtagok rajzi kimunkálása pedig közel azonos minőségű. Ezek mellett a rajzokon megjelenhetnek különféle tárgyak, amelyek a család mindennapi életéhez hozzátartoznak és gyakori lehet különféle virágok, valamint a nap ábrázolása is.
A rajzokon az az egyik
legbeszédesebb, hogy az egyén ki mellé és milyen távolságra rajzolja magát,
hiszen ez az adott személlyel kapcsolatos távolságot jelenítheti meg. Mentális zavarban nem szenvedők rajzait az jellemzi, hogy a családtagok közel helyezkednek el egymáshoz, de nem túl közel, nem fednek át: mindenkinek van egy autonóm zónája.
A saját alak téri elhelyezése is sok információval szolgálhat. Ha magát a család többi tagjától távol, elszigetelten, a lap szélére rajzolja, akkor az jelentheti azt, hogy az egyén azt érzi, hogy ő kívülálló a családban, de ez jelenthet érzelmi elzárkózást, rosszabb társas készségeket és az elutasítottság megélését is. Ha a két szülő közé helyezi el magát a személy, akkor az egyrészt utalhat arra, hogy biztonságban érzi magát a szülei közt, de lehet annak a szimbolikus kifejezése is, hogy több védelemre vágyna. Az egyes alakok mérete szintén vizsgálandó elem. Az egyes családtagok túlságosan nagy méretű ábrázolása a rivalizációval függhet össze.
A rajzokban az ambivalencia kifejeződése is sajátos lehet. Előfordulhat, hogy az egyén belekezd az egyik családtag megrajzolásába, azonban ezt egy idő után félbehagyja, és hozzálát egy másik személy ábrázolásához. Ez utalhat arra, hogy az első karakterrel szemben érzett kettős érzések arra ösztönözték a rajzot készítő egyént, hogy egy stabilabb támaszt, nagyobb biztonságot jelentő családtagot jelenítsen meg.
A családtagok rajzi kidolgozottsága szintén lényeges lehet. Azt az alakot sokkal pontosabban, részletgazdagabban ábrázolja a személy, akivel szilárd alapokon nyugszik a kapcsolata. Ha valakivel kapcsolatban negatív érzése van az egyénnek, azt elnagyoltan vetítheti a papírra, de a radírozások és az áthúzások is a rajzi feszültségről árulkodhatnak.
Végül pedig elmondható, hogy az azonosulások feltérképezése is jelentőségteljes pontját képezi a rajzelemzés összetett folyamatának. Itt azt figyeljük meg, hogy melyik családtag irányába mutatkozik meg azonosulás és ellenazonosulás, valamit arra is fontos figyelmet fordítani, hogy az azonosulás milyen jegyekben nyilvánul meg: hasonló színezésben, hasonló arckifejezésben, vagy éppen hasonló testtartásban?
Összességében tehát megállapítható, hogy a rajzelemzés a pszichológiai munka fontos kiegészítője lehet. Az egyén belső feszültsége, az egyes személyekhez fűződő kapcsolata, valamint a konfliktusos pontok szintén megjelenhetnek a rajzokon szimbolikusan. Egyetlen rajz azonban önmagában semmit sem jelent. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a rajzelemzés az egyén mélyebb megismeréséhez csak abban az esetben vezethet el, amennyiben az adott személy élettörténetéről, múltbeli működéséről is pontos információkkal rendelkezünk.
Felhasznált irodalom
Rózsa S., Nagybányai Nagy O., Oláh A. (2006). A pszichológiai mérés alapjai. Bölcsész Konzorcium.
Vass, Z. (1996). A projektív rajzok előnyei, problémái és kutatási távlatai. Magyar Pszichológia Szemle, 52, 81-100.
Vass, Z. (2006). A rajzvizsgálat pszichodiagnosztikai alapjai. Projekció, kifejezés, mintázatok. Budapest: Flaccus Kiadó.
Vass, Z. (2011). A képi kifejezéspszichológia alapkérdései. Szemlélet és módszer. Budapest: L’Harmattan.
