Trickster, a csaló tréfacsináló, bolond, bohóc. A világon mindenhol, kultúrától függetlenül megtalálható a legrégebbi mítoszokban és a legújabb hollywoodi filmekben egyaránt. Ennek a figurának a variációi többek között a norvég istenek Lokija, a görög istenek Hermésze, Batman Jokere, Walt Disney Tapsi Hapsija és Charlie Chaplin karaktere. De milyen a Trickster valójában? Miért bűvöl meg bennünket? Mivel hat ránk a komikus őrült? Cikkünkből kiderül!
C. G. Jung szerint léteznek olyan (ős)képek vagy tartalmak, melyek minden ember tudattalanjában megtalálhatóak. Ezeket ő archetípusoknak nevezte, és az Anya, valamint az Öreg Bölcs mellett a Trickster (vagy Csaló) képét is ezek közé sorolta. Az ilyen képek lényege, hogy az emberiség számára legfontosabb, folyamatosan ismétlődő közös tapasztalatok lenyomatát őrzik.
A Csaló legtisztább képe tehát alapvetően nem tudatos,
ám a különböző népek mítoszaiban, álmaiban és látomásaiban fel-felbukkan. Ilyenkor az adott kultúra és az egyén tudata különböző változatokat teremt belőle, melyek azonban mind eltérnek az eredeti képtől. Ezért a Trickster alakjához úgy kerülhetünk legközelebb, ha megvizsgáljuk eltérő megjelenési formáit.
A Trickster természete
A Csaló lényege a kettősség, a határok között ugrálás, ő maga a megtestesült ambivalencia. Nem tartozik sem az istenek közé (Hermész és Loki is csak félistenek), sem az állatok közé, bár állatként is sokszor ábrázolják (ravasz róka, Tapsi Hapsi, Prérifarkas). Mindkettőnél emberszerűbb, de nem is ember. Főleg tréfák és csínyek jellemzik, de a vidám kópéság mellett ugyanúgy megtalálható benne a cinikus és kegyetlen rombolás is. Ettől függetlenül nem mondható gonosznak sem, egyszerűen csak
gyerekes mértékben függ saját vágyaitól
(Hermészt ábrázolták hatalmas fallosszal is). Gonoszként akkor szerepel, ha komikus tetteit el szeretnék választani a hős komolyságától. Ilyenkor ő a rossz tulajdonságok hordozója (Joker), szélsőséges esetben és minden ambivalencia nélkül pedig maga az ördög.
Nem ismer el semmilyen társadalmi rendet, mindig ez ellen tör. Lokiként például a civilizáció végét jelentő Ragnarököt próbálja előmozdítani. Noha a Csaló aszociálisan viselkedik és folytonosan tabukat döntöget, alakja mégis tisztelt és
fontos a közösség számára: ő a szent bolond.
Mint ahogy a falu bolondját is tiszteletben tartották, úgy a királyi udvarban is fontos volt a bolond jelenléte, akinek adtak a szavára (Lear király). A később a cár tanácsadójaként működő Raszputyin is hasonló helyzetben volt, akiben szintén sok trickster-jegyet fedezhetünk fel. Nem értjük mit miért tesz, de jellemében mégis van valami, ami megigéz minket, és minden önellentmondása ellenére sem tudunk szabadulni tőle. Jungnak azonban erre a delejes hatásra is volt magyarázata.
Bennünk bujkáló ördögök Nézete szerint mindnyájunk pszichéjének van egy olyan sötét sarka, árnyéka, ahová az összes rossz és nemkívánatos tulajdonságunkat és vágyunkat száműzzük. Ez az elnyomott, nem tudatos oldalunk olyan, mint egy gyerekes második személyiség. A belénk bújt kisördög (a hős sötét oldala) folyamatosan ellenkezik tudatos céljainkkal. Ha a tudat irányítása erős, árnyékunk maximum bosszantó csínyekre képes: ügyetlenkedünk, elszóljuk magunkat.
Mivel ezeket a tartalmakat elnyomjuk magunkban, így működésük is mindig tudattalan. Árnyékunkat nem ismerjük fel, ám hatásától sem tudunk szabadulni, ezért inkább másnak tulajdonítjuk, és a külvilágba vetítjük. Koboldokat, kopogó szellemeket és más lényeket kreálunk, pedig csak saját sötét oldalunk tréfál meg bennünket. A rengeteg egyéni árnyék azonban összegződik, és létrehoz egy közös lenyomatot, melyből egy kollektív árnyék rajzolódik ki. Ez a Csaló archetípusa, mely saját árnyékunkat szólítja meg. Bennünk is megvan, ezért vonz minket, de nem ismerünk rá.
Káosz és megújulás
Az árnyék azonban természetesen ettől függetlenül ott van mindenkiben. És ahogy a Trickster különböző karakterei is láncokat kapnak randalírozásukért, úgy saját negatív tartalmainkkal sem bánunk máshogyan. Ám
minél tovább zárunk el valamit, az annál erősebbé válik.
Elég egy kritikus pillanat, ahol a tudat szorítása enyhül, az árnyék előtör és hatalmas pusztítást vihet véghez. Ilyenkor legvalószínűbben egy másik emberre vetül ki, minek következtében olyan sötét világ keletkezik két ember között, ahol mindaz megtörténhet, ami a Csaló figuráját jellemzi.
Ezt követően viszont a Csaló kettős természetéhez hűen ismét ellentétébe fordul, és a pusztulás után fejlődés következik. A határok összemosódnak tudat és tudattalan között, és tudatossá válik valami, ami addig nem volt az. Ez szakszóval nem más, mint az árnyék integrációja. Olyan pszichológiai fejlődés, mely során a káoszból új rendet teremtünk. Nem csak a teljes összeomlásnak lehet azonban terápiás hatása. A mítoszokban és történetekben jelenlevő Trickster látványa (még ha nem is tudatosan) látni engedi saját morális és intellektuális mélypontunkat. Ezzel egyfajta szelepként is funkcionál, és hozzájárul a belső egyensúlyunk megtartásához.
