Filmes sztereotípia, hogy a jó lányok a rossz fiúkat szeretik. Mindenki figyelmezteti őket, hogy ne kezdjenek azzal a férfival, ők azonban hajthatatlanok. Azonban amíg a filmekben általában happy end a történet vége, és a rossz fiú varázslatos módon megszelídül, addig a valóságban a végeredmény általában egy romboló kapcsolat vagy összetört szív. Miért vonzódnak hát mágnesként a jó kislányok a rossz fiúkhoz?
Amennyiben magunkra ismerünk, egyvalamiben biztosak lehetünk: ami számunkra nem ismert, az az, hogy az agyunk vonz bennünket olyan férfiakhoz, akik rosszul fognak bánni velünk. Jó, ha tudatában vagyunk a háttérben meghúzódó okoknak, dinamikáknak, hiszen így léphetünk ki majd a rossz körből is. Például naivan azt gondolhatnánk, hogy a rossz fiúk iránti vonzalom hátterében valamilyen apakomplexus állhat, és olykor ez biztosan így is van. Amire azonban nem kézenfekvő gondolni, a tanácsadói praxisban gyakran megjelenik: sok esetben olyan nők rajonganak az elhanyagoló férfiakért, akik a „jó kislány” szerepben ragadtak egy nárcisztikus karakterű anya mellett.
Leggyakrabban az alábbi okok állhatnak e vonzalom hátterében:
1. A rossz fiú megéli a jó lány meg nem élt életét. Azt a fajta lázadást fejezi ki a rossz fiú viselkedése, amit a jó lány szerepében ragadt nő sosem élhetett meg, fejezhetett ki valójában. Az égbekiáltó egocentrizmus pont az ellenkezője annak a bocsánatkérő, félrevonuló mentalitásnak, amelyben a nő él. Tehát tulajdonképpen az úgynevezett „Árnyékát” látja a férfiban, a saját meg nem élt lehetőségeit, oldalait.
Az édesanya szerepe ebben az, hogy letiltja a lány autoritásra való törekedését, annak kifejezését. Az anya a lány függetlenségre és lázadásra való minden igyekezetét csírájában elfojtja. Mivel a függetlenségért való lázadást az ilyen nő is magába temeti, ezért szívesen kapcsolódik valaki olyanhoz, aki szinte karikatúraként képviseli azokat a természetes igényeket, amelyek nem megélhetőek a szülő-gyermek kapcsolatban.
2. Összekeverik a szerelmet a szorongással. A férfi kiszámíthatatlansága izgató addig a pontig, amíg nem válik fájdalmassá. Kezdetben az elérhetetlensége felkelti az érdeklődést és vonzóvá teszi: a nőből azt váltja ki, hogy küzdjön a férfi figyelméért. A nő ebben a helyzetben arra vágyik, hogy tökéletesen megfeleljen a férfi számára. Az elérhetetlenségből fakadó kihívás csak közelebb hozza és benntartja a jó kislányt egy ilyen kapcsolatban.
Az édesanyától fakadó élmény ebben a szituációban az, hogy a jó kislány szerepben tartott nők aszerint a mottó szerint nevelkedtek, hogy „ha anya nem boldog, senki sem boldog”. Emiatt többnyire nem a saját igényeit veszi figyelembe, hanem a következő megfontolások mentén működik: „Ha te boldog vagy, én is az vagyok. A te boldogságod elegendő mindkettőnk számára. A másik ember boldogsága az, ami igazán fontos. Ez így természetes, nem?”
3. A jó kislány alulértékeli magát, és a rossz fiú is így tesz. Az ilyen nők hozzászoktak ahhoz, hogy egyenlőtlenség van jelen a kapcsolatban: ők többnyire azok a személyek, akik „nem elég jók”, míg a másik tökéletes, de legalábbis felettük áll kvalitásokban. Ez is azt eredményezi, hogy a nő a férfi szükségletei mögé szorítja a saját igényeit. Ez a viselkedés szintén eredhet a mérgező anya-lánya kapcsolati mintából.
4. A rossz fiú anya legrosszabb rémálma. Ez csak egy bónusz az eddigiekhez képest. Az elhanyagoló társ által a nő úgy törhet borsot az édesanya orra alá, hogy mindeközben a lázadást, ellenállást nem neki saját magának kell véghezvinni. Az anya minél inkább panaszkodik és ellenzi a kapcsolatot, a lány annál inkább látja félreértett, szegény áldozatnak a férfit, akit meg kell menteni.
A legtöbb esetben az anya részéről érkeznek olyan üzenetek a neveltetés során, hogy akit szeretünk, azt meg kell védenünk saját magától. Az alaptétel, hogy az ember nem tudja, mi a jó számára, ezért kell valaki, aki bölcsebb, és okosan irányítgatja az élet útvesztőjében.
5. A „jó fiúktól” borsódzik a háta. Ez egy olyan motiváció, ami többnyire mélyen a tudatos szint alá van temetve. A jó kislányok általában úgy nyilatkoznak, hogy másra sem vágynak, csak egy rendes férfira, aki jó lesz hozzájuk. Mindeközben legbelül rettegnek attól, hogy valakinek az igazi, hiteles énjüket megmutassák. Nehézséget okoz számukra a törékenységük, sérüléseik felvállalása, ezért nehezen engednek közelebb magukhoz másokat. Úgy érzik, hogy a hibáik, a sérülékeny énjük olyan dolgok, amiket senki nem akar látni, tapasztalni, együtt élni ezzel. Nem tudatosan, de azt gondolják, hogy az emberek csak a csillogó, tökéletes énjüket szeretnék megtapasztalni, melyet a rossz fiú, és a nárcisztikus anya is egyaránt megerősítenek.
Az anyai háttér: sajnos az így nevelkedett nők azt tapasztalják édesanyjuk révén, hogy az igazi énjük nem elég jó. És ha nem volt elég jó anyának, akkor másnak sem lesz az. Ez természetesen nem igaz, a hiba a nárcisztikus anya, illetve a rossz fiú viselkedésében van, ugyanakkor olyan erőteljesen tudják képviselni a „különben nem leszel elég jó” mentalitást, hogy ez mély gyökereket ereszt aztán a jó kislány szerepében nevelkedett nőben.
És hogy mi óv meg a rossz fiúkkal folytatott, romboló kapcsolatoktól? Mint látjuk, sokszor a vonzalom oka a szülői háttérben keresendő, a mérgezően működő anya által átadott önértékelési, viselkedési mintákból ered. Érdemes tehát venni a fáradtságot és bátorságot, és elmélyülni egy belső munkában, hogy szabadulhassunk az ellenállhatatlannak tűnő, ám ártalmas kapcsolatok rabságából.
Felhasznált irodalom:
Katherine K. Fabrizio (2015). Daughters Rising: Rising above the hidden messages of shame, guilt and self-doubt passed down from mother to daughter.
