Gyakran érezzük úgy, hogy elképzeléseink, világnézetünk jól megalapozott, valós tényeken alapulnak. Ha megkérünk valakit arra, védje meg az álláspontját egy politikai, vallási vagy akár életvezetési kérdésben, biztosak lehetünk abban, hogy számtalan alátámasztó érvvel és fejtegetéssel találjuk majd szemben magunkat. Nemcsak az élet nagy kérdéseiben, de a hétköznapi életünkben is jellemző, hogy logikusnak hangzó érvekkel igazoljuk cselekedeteink jogosságát. De vajon tényleg annyira szilárd talajon áll a véleményünk, mint gondoljuk? Hátszegi Eszter pszichológus cikkében áttekintett néhány érvet, miért érdemes néha többször is megfontolni véleményünket, mondandónkat.

Illuzorikus mintázatok

Az emberi elme imádja a mintázatokat. Örömet okoz, amikor a dolgok jól illenek egymásba, egymáshoz, hiszen vele születetten arra vagyunk huzalozva, hogy észrevegyük a visszatérő mintázatokat a minket körülvevő világban. Annyira jók vagyunk a mintázatok felismerésében, hogy még ott is látjuk őket, ahol nincsenek.

Számos kutatás kimutatta: az emberek zajból vagy akár jelentés nélküli adathalmazból is értelmes mintázatokra következtetnek. Biztosan velünk is előfordult már, hogy a televízión látható zajt hangyafocinak észleltük, vagy a hétről hétre kihúzott lottószámokban trendeket, struktúrákat láttunk. Még arra is képesek vagyunk, hogy egy érdekesen megsült pirítóson Jézus arcát véljük felfedezni.

Ennek a jelenségnek akkor van jelentősége, amikor mindezt megpróbáljuk életünk fontos tapasztalataira is alkalmazni. Az agyunk természeténél fogva erős véletlenszerűben is mintázatok találásában, így az is megeshet velünk, hogy egymáshoz kapcsolunk olyan információkat, amelyek önmagukban ugyan igazak, de logikusan nem következhetnek, nem kapcsolódhatnak egymáshoz. Ezért gyakran olyan következtetéseket vonunk le, amelyek nem tükrözik a valóságot.

A túlgeneralizálás, illetve a különálló tényekből való konklúziók levonása ahhoz a téves következtetéshez vezethet, melyet sztereotipizálásként ismerünk. Talán rossz élményeink voltak, amikor ellátogattunk egy bizonyos városba, vagy találkoztunk egy bizonyos etnikumú emberrel. Talán még olyan embereket is ismerünk, akiknek hasonló tapasztalataik voltak. A fejünkben ezek az apró, egymástól különálló incidensek mintázattá formálódnak, és ezután arra juthatunk, hogy a bizonyos város összes lakója vagy a bizonyos etnikum összes tagja ugyanannyira rossz, mint az általunk megélt élményben.

Amikor a tényeket hajlítjuk a hiedelmekhez

Mikor már kialakult egy hiedelem a tudatunkban, nagyon nehéz azt megváltoztatni. Ilyenkor azokat az információkat részesítjük előnyben, melyek egyeznek a már korábban meglévő elképzeléseinkkel. Hogyan hozzunk jó döntéseket? című cikkemben  már említettem a megerősítési torzítás jelenségét, melynek lényege, hogy azt az információt befogadjuk, mely megerősíti korábbi véleményünket, míg igyekszünk ignorálni vagy helyteleníteni azokat az információkat, melyek konfliktust teremtenének bennünk a korábbi nézeteinkkel kapcsolatban.

road-nature-hand-path
Természetes működésmódunk része, hogy hajlamosak vagyunk csak azokat az információkat észrevenni, melyek illenek a világnézetünkbe.

Képzeljünk el egy várost, melyben két politikus indul a polgármesteri címért. A város egyik végében az egyik jelölt gyűlést tart. Büszkén jelenti ki: legutóbbi ciklusa alatt tíz százalékkal csökkentette a munkanélküliség arányát a városban, tehát a reformjai működnek, így ő a legalkalmasabb jelölt a polgármesteri címre. A hallgatóság szenvedélyes éljenzésben tör ki. Eközben a város másik felében az ellenfele is gyűlést tart. Ő így nyilatkozik: „A legutóbbi ciklusa alatt az ellenfelem összesen csak annyit ért el, hogy 10 százalékkal csökkentette a munkanélküliséget. Ha egy olyan idióta, mint ő, képes volt erre, akkor képzeljék el, hogy egy keményen dolgozó, előremutató gondolkozású politikus, mint én, mi mindent tudna elérni!” A megjelentek egyetértően kiáltoznak.

A jelöltek ugyanazt az információt magukat erősítve használták fel, és mivel a hallgatóságuk már előzetesen hozott egy döntést arról, hogy melyik oldalra húz, így számukra fel sem tűnik, hogy esetleg logikátlan amit hallgatnak és amit korábban hittek.

Mivel hajlamosak vagyunk azt elhinni, ami belefér a világnézetünkbe, így időnként érdemes megnyitni és frissíteni elménk bizonyítékok mappáját – könnyen lehet, hogy cipőkanállal erőltettük oda az információkat csak azért, hogy igazolják és megszilárdítsák a világról alkotott elképzeléseinket.

Mentális betegségek és gondolkodási torzítások

Az eddig tárgyaltak feszítőbb problémává válhatnak olyan mentális állapotokban, mint például a szorongás vagy depresszió. Ezek mentális betegségek negatív irányba torzítják a gondolkodásunkat – sokkal inkább színezzük életünk eseményeit sötét árnyalatokba. Például ha egy barátunk nem válaszol az üzenetünkre, a legtöbben azt gondoljuk, biztosan elfoglalt; azonban ha depresszióban szenvedünk, a válasz hiánya bizonyíték lehet arra, hogy a barátunk valójában gyűlöl minket, és nem szeretne időt tölteni velünk.

A hasonló, egymástól külön álló tapasztalatból depressziósan eljuthatunk addig a feltételezésig, miszerint titokban mindenki gyűlöli a velünk töltött időt. A depresszió miatt negatívan látjuk saját magunkat, saját értékeinket. Amikor a „haszontalan vagyok” és a „mindenki gyűlöl engem” tételmondatok lesznek a gondolkodásunk kiindulópontjai, a megerősítési torzítás rendkívül veszélyessé válik, mivel általa minden helyzet a negatív énképben igazol majd bennünket. Ha az emberek mégis úgy döntenek: időt töltenek velünk, csak azért teszik, mert megjátsszák, hogy kedvelnek minket. Ha nem töltenek velünk időt, akkor diadalmasan megállapíthatjuk: végig igazunk volt.

Egy mentális betegség szűrőjén keresztül mindegy, mi történik velünk, ugyanazt a következtetést vonjuk le. Az ilyen típusú kognitív torzítások megváltoztatására kiváló segítség a kognitív terápiás eszköztár, ami az olyan állapotokban is hasznos segítség, mint például a pánikbetegség. Ha úgy érezzük: elhatalmasodott rajtunk valamilyen mentális zavar, ne féljünk segítséget kérni.

Emberi dolog hibázni

Nem kell ahhoz mentális betegségben szenvednünk, hogy alkalmanként a hibás következtetés vagy az általánosítás csapdájába essünk. Időről időre mindannyian elkövetjük ezeket a hibákat, és könnyedén eljuthatunk arra a szintre, amikor már negatívan látjuk saját magunkat vagy a világot. Ahelyett, hogy megmásíthatatlannak gondolnánk elképzeléseinket, tanuljunk meg másodszorra vagy sokadszorra is rátekinteni az elképzeléseinkre, így felszabadíthatjuk magunkat a káros hiedelmek súlya alól.

A szerző Hátszegi Eszter pszichológus, iskolapszichológus, a Lisznyai Pszicho-Műhely tagja, pár- és családterapeuta jelölt.

***

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://youtu.be/z-htXgkYeeE