Boldogabbak-e azok az emberek, akiknek a szóhasználata hemzseg a pozitív tartalmaktól, és rosszabbul érzik-e magukat azok, akik a negatív szavakat is megengedik maguknak? Azt gondolhatnánk, hogy igen, de a helyzet nem ilyen egyszerű, legalábbis egy friss kutatás szerint.

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. De mi a helyzet a szavakkal? Egy ember által használt pozitív és negatív érzelmet kifejező szavak vajon összefüggésben állnak-e az illető tényleges pszichológiai állapotával? Egészen leegyszerűsítve a dolgot, azt is kérdezhetnénk, hogy boldogabbak-e azok az emberek, akik több pozitív előjelű szót használnak a mindennapokban? Egy friss kutatás szerint ez az állítás ebben a formában nem állja meg a helyét. Jessie Sun és munkatársai úgy találták, hogy az érzelmi töltetű szavak alapján nem következtethetünk megbízhatóan az illető hangulatára is, habár más szavak alkalmasak lehetnek erre a célra.

Vegye fel ezt a hangrögzítőt egy hétig, kérem

A kutatók kerestek maguknak 185 olyan amerikai egyetemi hallgatót, akik beleegyeztek, hogy rájuk aggassanak egy hangrögzítő gépet egy teljes hétig, mely 9,5 percenként 30 másodperces hangfelvételeket készített az éppen aktuális beszélgetéseikről. Napi 4 alkalommal pedig egy kérdőívet is kitöltöttek azzal kapcsolatban, hogy mennyi pozitív és negatív érzelmet éltek át az utóbbi néhány órában.

Végül 150 felvétel jutott vissza hozzájuk, amivel nem kevés munkájuk akadt, hiszen csak 2 évig foglalkoztak azzal, hogy a felvételeket megtisztítsák a használhatatlan részektől, például azoktól, melyek csak néhány szót tartalmaztak, vagy egyáltalán meg sem szólaltak bennük. Ezt követően ismét a technikát hívták segítségül, amikor is végigfuttattak a már megtisztított felvételeken egy analizáló programot, ami alkalmas volt arra, hogy felmérje, mennyi pozitív és negatív érzelmet kifejező szó hangzik el a beszélgetésekben. A megszületett felvételeket pedig összevetették a résztvevők saját bevalláson alapú kérdőíveikkel, melyekben arról nyilatkoztak, hogyan is érezték magukat valójában a felmért, hangrögzített időszakokban.

A látszat néha csal

A korábbi kutatásokkal ellentétben Jessie Sun és csapata

nem talált összefüggést a pozitív és negatív érzelmi töltetű szavak használata és a résztvevők aktuális hangulata között.

„Nem feltételezhetjük, hogy az emocionális szóhasználat minősége egyfajta mutatója lenne az egyén szubjektív érzelmi élményének, legalábbis a beszélt nyelv esetében” – írják a tanulmányban.

Érdekes volt ugyanakkor, hogy a hanganyagokat elemző munkatársak ráéreztek a felvételeken szereplő emberek hangulatára: az ő értékelésük arról, hogy milyen kedve is lehet valójában az adott illetőnek, kapcsolatban állt a résztvevők saját bevalláson alapuló érzéseivel. Vélhetően az emberi tényező lehetett ez esetben a kulcs, amikor az értékelő munkatársak olyan nonverbális tényezőket is figyelembe tudtak venni, mint a hang tónusa vagy erőssége. Ugyancsak figyelemreméltó volt az is, hogy

bár az érzelmi töltetű szavak nem álltak összefüggésben a valós hangulattal, ez nem volt igaz minden szóra.

Azt találták, hogy a nagyobb mértékű szocializálódással, társas kapcsolattal összefüggő szóhasználat (például olyan szavak használata, mint „te” vagy „ők”) kapcsolatban állt a nagyobb arányú megélt pozitív érzelmekkel, míg a matematikai fogalmakat leíró szavak, úgy mint „mínusz” vagy „szám”, kevesebb pozitív érzelemről árulkodtak. Ezzel együtt azt is hozzátették a kutatók, hogy ezek az összefüggések statisztikailag nem voltak túl erősek, úgyhogy messzemenő következtetéseket ebből nem érdemes levonni.

Annak, hogy miért nem sikerült az eredeti feltevést alátámasztani, számos oka lehetséges. Egyfelől ott van a saját bevallásos módszerek örök problematikája: a résztvevők legfeljebb csak azokról az érzelmi állapotokról tudtak nyilatkozni, melyre tudatosak voltak, de mi a helyzet a tudattalan tartalmakkal? Másrészt az értékelő program is torzíthatott a képen, hiszen például azt a szót, hogy „szép”, automatikusan pozitívnak értékelte, azonban ezt a szót használhatjuk negatív kontextusban is, amikor például azt mondjuk, hogy „szép kis botrány”. Azonban a korlátok ellenére a vizsgálatnak sikerült felhívni arra a figyelmet, hogy a pszichológiai kutatásoknak mindig tisztában kell lenniük azzal, hogy tényleg azt mérik-e, amit mérni akarnak, különben torzított eredményeket kaphatnak, és téves következtetéseket vonhatunk le belőlük.

 

ForrásResearch Digest