A depresszió az egyik legismertebb és leggyakoribb pszichiátriai diagnózis. A gyógyszeres és pszichoterápiás módszerek jelentős javulást hozhatnak a tünetekben, ám a betegek nagyjából egyharmada részlegesen vagy teljesen rezisztens, tehát nem reagál az ismert kezelésekre. Egy friss tanulmány ilyen személyekkel végzett vizsgálatot örökbefogadható házi kedvencek segítségével, és meglepő eredményeket értek el!
Nemcsak közismert, de egyben az egyik legszélsőségesebb megítélésű pszichiátriai probléma a depresszió. Egyrészt szeretjük a hétköznapokban az egyszerű szomorúságot vagy rosszkedvet is „depiként” címkézni. Másrészt viszont
sokan a mai napig jellemgyengeségnek vagy divatnak tartják a diagnózist.
Ugyanakkor a WHO adatai szerint a nyugati társadalmakban a depresszió a munkaképtelenség egyik leggyakoribb kiváltó oka. Annak az esélye, hogy valaki élete során depresszióban fog szenvedni, hét és tizenhét százalék közé esik. Az antidepresszáns gyógyszerek megjelenése, pszichoterápiával kombinálva, hatalmas előrelépést jelentett a depresszió kezelésében. Ennek ellenére a betegek egy viszonylag nagy része – körülbelül harminc százaléka – a kezelést követően sem javul jelentősen. Az úgynevezett terápiarezisztens depresszió esetén még az antidepresszánsok és pszichoterápiás módszerek kombinációján alapuló kezelésnél sem valószínű a hangulatjavulás és a fájdalom csökkenése. Egy, a Journal of Psychiatric Research című szaklapban nemrég megjelent portugál kutatócsoport vizsgálata éppen az ilyen személyek kezelésében ért el reménykeltő eredményeket kisállatok bevonásával!
Kutya, macska, jobb hangulat
A vizsgálatban a portói Clínica Médico-Psiquiátrica da Ordem terápiarezisztens depressziós betegei vettek részt. A kutatók előzetesen tájékoztatták őket, hogy a kutatás témája a „kedvtelésből tartott kisállatok” esetleges jótékony terápiás hatásainak feltárása.
Harminc beteg egyezett bele valamilyen háziállat örökbefogadásába, míg további harminchárom személy elutasította az adoptálást.
Utóbbiak alkották a kontrollcsoportot, míg előbbiek közül húszan újdonsült kutya- és heten macskatulajdonosként kezdtek neki a vizsgálatnak. A kutatás során négy, nyolc és tizenkét hetes utánkövetéses felmérésben vizsgálták meg a résztvevők depressziós tüneteinek és általános működésmódjuknak az alakulását.
A kutatás legizgalmasabb eredménye, hogy a tizenkét hetes értékelés idejére, a kis kedvencet befogadó vizsgálati személyek pontjai csökkentek a depressziós skálákon, és problémáikat enyhébbnek értékelték. Ezzel ellentétben a kontrollcsoport nem mutatott változásokat a tünetek terén. Ráadásul
a háziállatok pozitív hatásai valójában már a negyedik hét eredményein megmutatkoztak,
arra utalva, hogy viszonylag gyorsan befolyásolták örökbefogadójuk közérzetét! A kutatók szerint a háziállattartáshoz kapcsolódó olyan tényezők, mint az erős kapcsolódási képesség és folyamatos társalgás, komoly befolyással bírhatnak a mentális jóllétre. Szerintük ebből kifolyólag akár hosszú távon is érdemes lehet a depresszióval élő személyeket arra ösztönözni, hogy fogadjanak maguk mellé egy házi kedvencet!
Mikor válhat elterjedtté?
A vizsgálat egyik leginkább megkérdőjelezhető pontja, hogy a résztvevők önként dönthettek róla, szeretnének-e egy kis szőrös kedvencet magukhoz venni. Módszertanilag szerencsésebb lett volna, ha véletlenszerűen osztják el, hogy a kutatásban résztvevők közül ki az, aki a háziállatos és ki az, aki a kontrollcsoportot erősíti. Ebben a felosztásban ugyanis elképzelhető, hogy bár a két csoport tagjai depressziós tüneteiket tekintve hasonlóak, valamilyen személyiségvonás vagy társadalmi körülmény tekintetében azonban mégis markánsan eltérők. Hiszen jól láthatóan elkülönültek annak mentén, hogy vállalnak-e pár hétre egy házi kedvencet maguk mellé. Ez az eltérés pedig önmagában – kisállatok nélkül – is okozója lehet annak, hogy a tüneteik javulást mutattak. Éppen ezért, bár az eredmények nagyon biztatók,
a jövőben további, jobban ellenőrzött vizsgálatok kellenek még
ahhoz, hogy a módszer valódi elismertséget szerezhessen.
Felhasznált szakirodalom:
APA (2014). DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Budapest: Oriold és Társai Kiadó.
Pereira, J. M., & Fonte, D. (2018). Pets enhance antidepressant pharmacotherapy effects in patients with treatment resistant major depressive disorder. Journal of psychiatric research, 104, 108-113.
Faludi, G. (2002) Terápia rezisztens depresszió: tények és perspektívák. Neuropsychopharmacologia Hungarica (4)4, 181-182
