A valahova tartozás az egyik legalapvetőbb emberi szükségletünk. Eredendően társas lényekként közösségek tagjaiként és tartalmas, érzelmekben gazdag kapcsolatok részeiként érezzük igazán jól magunkat. Mégis több száz emberi kapcsolatunkból csak néhány van, ami igazán számít. Hogyan lesz kettőből egy, és miként alakulnak át saját magunkról alkotott nézeteink egy kapcsolat hajnalán?
Legintimebb kapcsolataink egyik sarokköve, hogy kölcsönösségen alapulnak. A partnerek kölcsönösen befolyásolják egymást az érzelmeik, gondolataik és viselkedésük által. Nem csoda hát, hogy a kölcsönösségen alapuló, intim kapcsolatok résztvevői nagy hatást gyakorolnak egymás tetteire, döntéseire, cselekedeteire.
Az anya-gyerek kapcsolat dinamikájával egy párkapcsolat szakaszai is párhuzamba hozhatók. Mindkét esetben a szimbiózis a legelső szakasz. Csecsemőként még nem vagyunk képesek elkülöníteni magunkat az édesanyánktól, egynek érezzük magunkat vele. A párkapcsolatok hajnalán ez a „rózsaszín köddel” átitatott időszak. Ekkor csak a „Mi” létezik: a lehető legtöbb időt igyekszünk a másikkal tölteni, az egyéni preferenciák és érdeklődési körök pedig a háttérbe szorulnak. Természetesen ahogy halad előre egy kapcsolat, ezt az időszakot további szakaszok követik, amelyeken végig haladva a pár eljuthat egy stabil és hosszú távú kapcsolatig, de részletesebben a szimbiózis időszakával foglalkozunk most.
Kettőből egy
A szimbiózis időszakában szinte teljesen elmosódnak a határok a két ember között.
Nincs „Te és Én” csak „Mi”.
A különbözőségekkel szemben vakok vagyunk, a hasonlóságokat pedig túlhangsúlyozzuk. Csak az számít, ami kettőnket összeköt. Ebben a szakaszban erős érzelmek vannak jelen, még kínosan ügyelünk arra, hogy a másik kedvében járjunk, és jó benyomást keltsünk.
Az intim kapcsolatok révén a másik az én részévé válik. Úgy, ahogyan bizonyos társadalmi csoportokhoz való tartozás is identitásformáló hatással bír, a partner is beleolvad az énbe. Ahogyan egyre részletesebb és mélyebb tudást szerzünk meg a másikról, valami jelentős dolog történik:
az önismeretünk és a partnerről való ismeretek közötti szakadék szinte teljesen eltűnik.
A pszichológián belül számos különbséget találunk saját magunk és más emberek érzékelése és megítélése között. Ezek a különbözőségek egy intim kapcsolatban megszűnnek.
- Tudatában vagyunk annak, hogy hogyan érzünk és mit gondolunk, azonban mások érzelmeit és gondolatait sosem ismerhetjük meg igazán. Egy intim kapcsolatban a kitárulkozás és a gyakori interakció révén megismerhetjük a másik belső egészét. gyakran támadhat az az érzésünk, hogy tudjuk mire gondol a másik, és nem véletlen az sem, hogy párok gyakran fejezik be egymás mondatait is.
- Saját magunkat számtalan helyzetben megfigyelhetjük, mások viselkedésének megfigyelése azonban korlátozott. Kölcsönös intim kapcsolatokban a másik életének szerves részeivé válunk, így a másik életének szinte minden aspektusát megismerhetjük.
- Saját cselekedeteinket kontrollálni tudjuk, míg másokét nem. Az intim kapcsolatokban a kölcsönösség csökkenti ezt a hiányosságot, mivel a partnerek a másik igényeit, vágyait figyelembe véve igyekeznek formálni a saját viselkedésüket.
Ahogyan a magunkról és a másikról kialakított reprezentációk közötti különbségek lassan elhalványulnak, úgy közeledik a másikról kialakított tudásunk az önismeretünkhöz. Ha jellemeznünk kell a szeretett másikat, sok esetben saját gondolatainkat, érzéseinket és reakcióinkat is belefoglaljuk a másikról alkotott képbe.
Amint az én és a másik közötti határok elmosódnak, a partner a pszichológiai én részévé válik.
Elkezdjük a „Mi” megjelölést használni, amikor saját magunkról és a partnerünkről kezdünk beszélni. „Kipróbáltuk ezt az éttermet a hétvégén.” „Nekünk nem igazán tetszett ez a film.” És még sorolhatnánk. Figyeljük meg, hogy hasonló folyamatok zajlanak le akkor is, amikor valamely csoporttal azonosulunk. Például kedvenc focicsapatunk elkötelezett szurkolóiként gyakran hagyhatja el a szánkat a „nyertünk” vagy „veszítettünk” kifejezés, mivel identitásunk szerves részét képezi a csoporttagság.
Ahogyan csoportok esetében, egy intim kapcsolat során is az énünk részévé válik a másik fél. Önmagunk meghatározása egy pár tagjaként, valamint a szeretett másiktól kapott visszajelzések olyan élesen alakítják saját self-reprezentációnkat és önértékelésünket, mind csoporttagságaink vagy személyes élményeink, élettörténetünk.
Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul egy pár útja ezután, valamint te is szívesen barangolnál a párkapcsolatok útvesztőjében, látogass el a rendezvényünkre a budai Neuschloss Palotába!
Felhasznált szakirodalom:
Bader, E., & Pearson, P. (1983). The developmental stages of couplehood. Transactional Analysis Journal, 13(1), 28-32.
Kelley, H. H., Berscheid, E., Christensen, A., Harvey, J. H., Huston, T. L., Levinger, G., ... & Peterson, D. R. (1983). Close relationships (pp. 265-314). New York: Freeman.
Smith, E. R. & Mackie, D. M. (2004). Szociálpszichológia. Budapest: Osiris.
