Dr. Zacher Gábor főorvos és toxikológus az Ectopolis előadássorozatában olyan szerhasználók életét elemezte röviden, akiknek szer hatása alatt bontakozott ki a tehetségük. Korábban írtunk már többek között Csáth Géza morfiumfüggőségéről (itt és itt), Stephen King szenvedélybetegségéről, és a Hiperkarma frontemberének drogfüggőségéről és felépüléséről. A továbbiakban Van Gogh-tól Erdős Pálon át a Beatlesig szemléltetjük a függőség és a tehetség különleges találkozását.
Jelenleg kétszáz olyan növényt ismerünk, amely tartalmaz pszichoaktív anyagot. Már időszámításunk előtt hétezer évvel is használtak hallucinogén gombákat őseink, ebből nőtte ki magát a sámánkultúra, s többek között ezt örökítették meg a barlangrajzok. Az időszámításunk utáni negyedik században a varázsgombákat „Isten gyermekeinek” nevezték, ám a sötét középkorban már az „ördög átkának”. Egy tizenhatodik századi kódexben pedig úgy írják le a szer okozta hallucinációt, mintha Isten rabolná el a hallucináló agyát. Egészen az ezerkilencszázas évek közepéig a szerhasználat nem hozott magával politikai, gazdasági, vagy szociális problémákat. A Life magazin 1955-ben jelentetett meg cikket arról, ahogyan Gordon Wasson, a J.P. Morgan alelnöke Mexikóban begombázott. Ezt az írást tekintjük a modern szerhasználat kezdetének.
Miért lesz valakiből betépett álmodozó? Zacher felhívja a figyelmet arra, hogy körülbelül egy az egymillióhoz az esélye annak, hogy valaki szer hatása alatt olyan tehetségére bukkan rá, amely által ki tudja bontakoztatni magát. Ami viszont az összes használót érinti, az az, hogy a használat függőséghez, a függőség pedig korai elhalálozáshoz vezethet. A megelőzésben elsősorban a tanároknak és a szülőknek van szerepe, akiknek megfelelően kell lekommunikálni a felvilágosítást.
Mit is nevezünk függőségnek? A diagnosztikai kézikönyv alapján addiktív zavar esetében a szer oly mértékben stimulálja az agyi jutalmazó rendszert, hogy használata károsodáshoz, szenvedéshez vezethet. A függő személy gyakran és hosszú időn át fogyaszt egy bizonyos szerből. Normális tevékenységeit általában hanyagolja. Már voltak sikertelen próbálkozásai a leszokást illetően, sok energiát fektet a szer beszerzésére, sóvárgást érez a szerhasználat iránt. A hétköznapi szerepeire és interperszonális kapcsolataira pedig negatív hatással van a használat.
A betépett álmodozók
Amanda Sage korunk egyik „betépett” álmodozója Zacher szerint, aki különböző szerek hatása alatt vagy szerélmény után szokott festeni. Ezek a festmények megállták a helyüket a piacon, ezért Amanda tehetségére pozitív hatással voltak a pszichedellikumok.
Betépett álmodozók viszont már a huszadik században is voltak. Gondoljunk például az abszintivókra. Az abszint, vagy latin nevén artemisia absinthium fehér ürömfű-tujonból készül, és akár a nyolcvan százalékos alkoholtartalmat is elérheti. Az italról mindnyájunknak eszébe juthat a lángoló kockacukor, vagy a híres zöld múzsa, amelyet Victor Oliva megjelenített Az abszintivó című festményén. A kép ma a prágai Slavia kávéházban látható. A Párizsi Abszint Klubba olyan festők, írók tartoztak, mint Manet, Gauguin, Edgar Allan Poe, Baudelaire, Rimbaud és Verlaine. Picasso, Van Gogh, Hemingway és Degas is előszeretettel használták. Picasso és Hemingway inhalálva juttaták be a szervezetükbe az abszintot, mivel a tüdőből könnyebben felszívódik, és így nem okoz gyomorfájást az ital. Oscar Wild így ír az abszintról:
„Az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek,
A második pohár után olyannak látod őket, amilyennek szeretnéd őket,
A harmadik pohár után olyannak látod őket, amilyenek valójában,
S ez a legszörnyűbb dolog a világon.”
A toxikológus szerint a magyar órákon, amikor szóba kerülnek ezek az írók és festők, nyugodtan lehetne prevenciós jelleggel a szerhasználatról is szabadon, kötetlenül beszélgetni. Fontos, hogy a tanárok ne legyenek szigorúak, ne ijesszék meg a diákokat.
Különböző alkotásokat különböző szerhatások ihlettek, illetve segítettek. Lewis Carroll és Ken Kesey például meszkalin hatására írták az Alice csodaországban és a Száll a kakukk fészkére című könyveiket. Jack Kerouac alkoholos élményeiből merített az Úton című regény megírásához, Philip K. Dick pedig speed hatására rengeteg novellát írt. Robert Louis Stevenson kokaint fogyasztott a Dr. Jackill és Mr. Hyde különös esete mindössze hat napig tartó megírása alatt. Stephen King is kokaint fogyasztott a Ragyogás című mű írásakor. Berlioz Fantasztikus szimfónia című operáját saját ópiumos élménye ihlette, Erdős Pál híres matematikus pedig amfetamint használt, hogy befejezze a munkát, amit elkezdett.
Szex, drogok és rock and roll
Nem ritka jelenség, hogy világhírű zenészek pszichoaktív vegyület hatása miatt nagyon korán meghalnak. A huszonhét évesen elhunyt zenészek a huszonhetesek klubjába tartoznak. Ide szoktuk sorolni Amy Winehouse-t, aki már a Rehab című számában bejósolta amfetaminfüggőséggel kapcsolatos tragikus halálát. Ezen kívül Janis Joplin, Jimi Hendrix, Kurt Cobain, Jim Morrison is a klub tagja.
Sok dalszövegben felfedezhetjük a szerhasználat okozta élvezetet és szenvedést. Lou Reed például a Heroin című dalában így ír élményéről: „Tüskét szúrok vénámba és a dolgok már nem ugyanolyanok”. Nikki Sixx X-mas In Hell című számában azt írja, hogy a normális emberek nem nézik végig, ahogyan karácsonykor az „ünnep szelleme megalvad egy kanálban”. A The Doors zenekar Light my fire című dalában Morrison arról énekel, hogy nem téphetnének be ennél jobban a dalban szereplő lánnyal. Eric Clapton Cocaine című dalában pedig a kokain okozta fent és lent életérzést jeleníti meg.
A Beatles Lucy In The Sky With Diamonds című dalának kezdőbetűi Zacher szerint az LSD-t rejtik magukban. Noha ezt John Lennon tagadta, az I Am the Walrus című dalt elmondása alapján LSD tripek alatt írta meg. Ezeket LSD hétvégéknek nevezte. Az I Am the Walrus egy szövegrészlete a következő:
„Búzadarás szardínia
Mászik fel az Eiffel-toronyra
Elemista pingvin a Hare Krishnát énekli
Ember, látnod kellett volna, ahogy Edgar Allan Poe-t rugdossák”
Lennont egyébként inspirálta Lewis Carroll, és szeretett Van Gogh-ról, valamint Oscar Wilde-ról olvasni. A Help című dalt nem mellesleg segélykérésként írta a marihuána okozta bezártság és depresszió miatt. A zenekar felbomlása után készült Cold Turkey című dalt már kábítószerellenes hangvétellel írta. Ám akkoriban betiltották, mivel azt hitték, a kábítószer élvezeteire bíztat. A dalban végig veszi a különböző „stációkat”, végül pedig felszabadításért könyörög. Ennek ellenére Lennon szerint
„Azért találták fel az LSD-t, hogy irányítsák az embereket, ehelyett „szabadságot” adtak nekünk”.
Különlegesek voltak ezek az emberek? Azok voltak. A műveik alapján segítenek átélni, megérteni ezt a világot. Ezáltal átélhetjük a kábítószer hatásait, úgy, hogy nem is használjuk. A betépett álmodozók miatt lehet a szerhasználatról széleskörűen kommunikálni, mivel az egyetemes kultúra részét képezik. A világon mindig lesz olyan, aki szeretne betépett álmodozó lenni. De mindig lesz viszont olyan is, aki függő lesz, és olyan, aki belehal a szerhasználatba. Emiatt beszélni kell erről a témáról.
Felhasznált irodalom:
APA (2013). DSM-5 referencia-kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Budapest: Oriold és Társai Kiadó és Szolgáltató Kft.
Koltai, G. (1981). John Lennon 1940-1980. Budapest: Zeneműkiadó.
https://www.nyest.hu/hirek/mit-koszonhetunk-a-drogoknak
https://www.magyar-dalszoveg.hu/lyrics/beatles-i-am-the-walrus-magical-mystery-tour
https://magyarnemzet.hu/archivum/konyveshaz/beatles-szex-drogok-rock-and-roll-3890834/
