„A gyerekek a szemünk láttára mesén nőnek föl. Jó ha tudjuk, számon tartjuk, hogy a mese kiemel az állatvilágból, civilizál. A mese emberré tesz” – vélekedik Lengyel László. Lehet-e következménye, ha az „Óperenciás tengeren is túl” nő fel a gyerek? A mese egy megfakult régi szokás lenne, vagy elhanyagolhatatlan közös élmény? Cikkünkből kiderül!
A mesék világa egy olyan hely, melyben nem számít, honnan jöttél, mit is akarsz a jövőtől, mik a terveid és céljaid, hol látod magad öt év múlva. Az ezen gondoktól mentes világba való menekülés leveszi a terhet a két életszakasz közé szorult fiatalok válláról, segít a gyermekek elaltatásában, és egyben elősegítheti a jogérzékünk fejlődését is. Tulajdonképpen akaratlanul is egybekötjük ezen esetben a kellemest a hasznossal.
A mesék – egészen a népmesék és La Fontaine gyökereitől, a Grimm fivérek és Hans Christian Andersen munkásságán át Walt Disney tevékenységéig – példázatként, éjjelenkénti búvóhelyként szolgálnak minden gyermek számára. De vajon honnan is ez a rajongás a csodavilágok, elkápráztató birodalmak, szörnyekkel teli Óperenciás tengeren túl rejlő kiismerhetetlen területek iránt? Vajon a gyermeki ártatlanság vagy a valóságtól való elszakadás lehetősége csábítja vissza folyton-folyvást az embert a mesevilág rejtelmeibe?
A jó legyőzi a rosszat, és végül minden szereplő megkapja méltó jutalmát, illetve büntetését. Ezen általános konklúzió él majdnem minden gyermek tudatában, ha a mesékről van szó. De vajon a mesék valóban a követendő, egyben elrettentő példát írják elő az gyerekek számára, és ha igen, követik-e ezeket, a felnőttvilág által kreált mintákat?
Papíralapú kollektív tudat?
„Volt egyszer egy hajó, A hajón volt egy ajtó,
Az ajtón volt egy kilincs,
Tovább nincs.”
Hacsak nem ilyesmi egyperces elbeszélésekkel küldjük a gyermeket az álmok birodalmába mindenképpen tisztában kell lennünk a téma legalapvetőbb fogalmával, hogy mi is tulajdonképpen a „mese”.
Ha felütjük az értelmező kéziszótárat, azt adja ki számunkra, hogy a mese, más néven fabula egy formailag verses vagy prózai kisepikai irodalmi műfaj, amely tulajdonképpen egy példázatul szolgáló, általában varázslatos elemekkel átszőtt, fantázia szülte történet. A mesék szerkezete általában egyszerű, könnyen áttekinthető.
Mindannyian tudjuk még általános iskolai emlékeinkből, hogy a meséket a népköltészet őrizte meg az utókor számára, mely korábban szájhagyomány, későbbiekben pedig feljegyzés útján maradt fent.
A népmesék szorosan fűződnek az adott társadalom világképéhez,
hiedelemvilágához, és hordozzák a kollektív tudattartalom elemeit is.
Azonban kifejezetten fontos, hogy a népmese nem a szórakoztatás célzatával kelt életre a kultúra gyökérzetében. Hanem bizonyos magtartásformákat, és az azokból eredő tudást, megoldást próbált meg felkínálni a befogadó közönség számára, akik eredetileg a felnőttek voltak. A gyermekek nevelésében ezért is tölt be kiemelt pozíciót ma is, mert nemcsak az önfeledt gyönyörködést hozza el a szépirodalom élvezete által, hanem kulcseszközként is funkcionál a kiskorúak számára a társadalom és az anyanyelv megismeréséhez, a szókincs bővítéséhez, továbbá viselkedési mintákat állít eléjük, és fejleszti a képzelő erejüket.
Mikortól érdemes mesékkel élni?
A szakirodalom a mesetudat kialakulását 4-5 éves kor körülre teszi, ugyanis innentől határozódik meg a gyermek „igazi mesei ízlése”. Ezáltal ekkor már teljes mértékben át tudja adni magát a fabulák örömének, miközben már el is tudja különíteni a valóságot a kitalált elemektől. Így ebben a korban már nem azért éli bele magát a mesevilágba, mert teljes mértékben elhiszi a történetet, hanem már az általa észlelt igazsággal próbálja meg a saját tapasztalati körét tágítani. Ezáltal a legtökéletesebb fejlődési hatásfokot tudja elérni a tanulás, a tapasztalatgyűjtés területén. A nevelés szempontjánál mindig szem előtt kell tartanunk, hogy
a gyermeket a való életre próbáljuk már kicsi korától kezdve felkészíteni.
Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy elsajátítson olyan magatartásmintákat, melyek a felnőttlét során meghatározóak a társadalomba való betagozódás érdekében.
Cikkünk első részéből láthatjuk, hogy a mesék számos elengedhetetlen hatással bírnak a gyermeki fejlődésre, ugyanakkor felnőttként is örömünket lelhetjük benne. Szülőként szerepet játszik a gyermekkel való kötődés elmélyítésében, illetve erkölcsi értékrend és normák nyújthatók általa. A következő részben a rohanó világba átültetett meseolvasásról írunk.
Felhasznált szakirodalom:
Bene Nikolett (2016). Mese nélkül felnőni – Mikolasek Zsófia előadása Bakonysárkányon. Komárom-Esztergom Megye könyvtárosainak lapja, 6(4), 5.
Győrffy László Jánosné (2013). A mese szerepe a gyerekek lelki fejlődésében. Tanító módszertani folyóirat, 51(4),16-18.
Tóthné Erdei Gyöngyi (2006). A mese életfogytig tartó hatása. A Heves megyei könyvtárosok lapja,15 (4), 1-2.
A mese pszichológiája: Mitől retteg a gyermek? Interjú dr. Kádár Annamária, pszichológus és egyetemi adjunktussal (2016). Lelki egyensúly a családban - boldog gyerek. Letöltve: 2018. február 1-én: http://netbutik.blog.hu/2016/05/11/a_mese_pszichologiaja_mitol_retteg_a_gyermek_interju_dr_kadar_annamaria_pszichologus_es_egyetemi_adj_566
