Sámánok, egyiptomi orvosok, indiai guruk és gyógyítók, színpadi előadóművészek, mágusok, orvosok és pszichológusok. Hogy mi a kapcsolódási pont? A közös, hogy ezek a személyek, ha nem is azonos céllal, de a történelem során előszeretettel alkalmaztak hipnózist. Manapság a pszichológiában a terápiát kiegészítő módszerként van jelen, az orvostudományban pedig fájdalomcsökkentés céljából használják. De vajon hihetünk-e a hipnózisban? Hogyan működik és mire használható? Én hipnotizálható vagyok? Az alábbi cikkben ezekre a kérdésekre keressük a választ. Merüljünk el a hipnózis varázslatos világában!
A görög eredetű hypnos szó jelentése alvás. Innen ered a hipnózis kifejezés, mivel kezdetben úgy gondolták, a hipnózis az alváshoz hasonló állapot lehet. Ma már tudjuk, hogy a hipnotikus transz valóban egy módosult tudatállapot csakúgy, mint az alvás vagy mint a meditatív, relaxált állapot, de mégis más. Agyi képalkotó eljárásokkal (EEG) határozottan elkülöníthető.
Hipnotikus állapot átélése során olyan szubjektív élményeket tapasztalhatunk meg melyek csupán a folyamat termékeként jönnek létre. Hogy ez mit is jelent a gyakorlatban? Módosult észlelést és tapasztalást, akár hallucinációt. Hihetetlennek tűnhet, de egy brit kutatás során hipnózis segítségével elérték, hogy a kísérleti alanyok ne ismerjék fel önmagukat. A résztvevők képtelenek voltak azonosítani a tükörképüket és a fényképeken sem ismerték fel magukat. Egy másik vizsgálat során a hipnotizőr paralízist idézett elő a résztvevőkben, vagyis a kutatási alanyok egyes testrészüket képtelenek voltak mozgásra bírni. Sokan úgy tudják, hogy a hipnózishoz szükség van egy hipnotizőrre, pedig nem feltétlenül kell külső befolyás ahhoz, hogy hipnózisba merüljünk.
Természetesen a leggyakoribb, hogy külső személy idézi elő a transzállapotot, de lehetséges az önhipnózis, sőt a spontán hipnotikus állapot elérése is.
Hogyan működik, és mi történik az agyunkban?
A hipnózis első fázisában egy mély relaxált állapotba kerülünk. Ilyenkor lassul a légzés, a végtagok elernyednek. Ezt követően lépésről lépésre a valóság enyhén torzított képét kezdi el sugallni a hipnotizőr. Ilyen lehet például, hogy már nem tudjuk kinyitni a szemünket, vagy hogy olyan nehéz a testünk, hogy nem tudunk megmozdulni. Fokozatosan egyre rendkívülibb és szélsőségesebb szuggesztiók következnek, így mélyítve a hipnózist. A folyamat céljától, a résztvevőktől és a körülményektől függően változik a hipnózis mélysége és hossza is.
A hipnózis olyan agyi területeket befolyásol, amelyek a valóság észleléséért és monitorozásáért felelősek, mindemellett feladatuk a kritikus gondolkodás és figyelem. Mivel hipnózis során ezen agyi terület aktivitása csökken, kevésbé leszünk képesek kritikusan gondolkodni, csökken a kontroll és a figyelem. Nem is csoda hát, hogy a hipnotikus élmények valósnak tűnnek, akkor is, ha később teljesen érthetetlennek és abszurdnak ítéljük meg őket.
Az identitás, a memória, a tudat és a személyes hatóképességért felelős agyi területek szintén változást mutatnak. Ennek hatására az egyén erősen szuggesztibilissé, manipulálhatóvá válik. Hipnózissal elérhető a fájdalom érzésének csökkentése és erősen hipnotizálható egyéneknél olyan magasabb rendű agyi folyamatokat is befolyásolhatunk, mint az arcfelismerés vagy a vizuális, illetve auditoros észlelés.
Hipnotikus állapotba kerülve a befogadóképesség, a befolyásolhatóság és az elme fogékonysága megnövekszik.
A hipnózis története
Sámánizmus, boszorkányság, varázslat, orvoslás és tudomány. A hipnózis végigkísérte a tudomány fejlődését különböző álarcok mögé rejtőzve. Feltehetően már az őskorban is alkalmazták különböző rítusok keretében. Írásos bizonyítékok maradtak fenn az egyiptomiak, a sumérok jóvoltából és ősi indiai tekercsek bizonyítják, hogy a keleti kultúrákban is alkalmazott ősi technikáról van szó. Az orvostudományban hivatalosan a 18. században jelent meg, majd a század során tovaterjedt Európában. Néhány kíváncsi orvos a világháborúban idegrendszeri sérülést szenvedett katonákon kezdte alkalmazni a módszert.
Az 1990-as években a hipnózis rossz hírnévre tett szert, mikor egy amerikai terapeuta számos páciensben hamis emlékeket ébresztett. A kliensek az ülés után meg voltak győződve arról, hogy traumát éltek át, mi több, pontosan emlékeztek arra. A tudomány ekkor még nem volt tisztábban azzal, hogy a hipnózis erősen manipulatívan hathat az emlékekre és képes téves meggyőződéseket ébreszteni. A hipnózissal kapcsolatos negatív attitűdök, a szkepticizmus a mai napig érezhető. Ez és a szenzációhajhász mágusok és szórakoztatóművészek által kialakított kép a mai napig befolyásolja a hipnózisról alkotott véleményeket.
Erősen hipnotizálható? Én vajon hova tartozom?
A hipnotabilitás, egy mérhető tulajdonság, amely megmutatja milyen mértékben hipnotizálható egy adott személy. Ha valaki teljesen elutasítja a hipnózis lehetőségét akkor valószínű, hogy nem képes átélni a hipnotikus állapotot, hiszen nem engedi, hogy az élmény kifejtse hatását. A populáció egy kis része egyáltalán nem hipnotizálható. A másik véglet pedig az erősen hipnotizálhatóak csoportja. A legtöbben valahol a kettő közt helyezkednek el. A sikerességet kiemelkedően befolyásolja a hipnotizőr és a páciens közti kapcsolat, valamint a személyiségünk is. Elengedhetetlen, hogy bízzunk a hipnotizőrben, továbbá, hogy kompetensnek ítéljük képességeit.
Hipnózis során, ha ellenállunk vagy számos, a szuggesztióval szembenálló bizonyítékba ütközünk, kiesünk a transzból és a hipnózis megtörik. Vagyis csak addig képzelem magam macskának, amíg el nem gondolkodtat, hogy miért nincs farkam, vagy miért vannak kezeim mancsok helyett. Minél több bizonyíték kerül a figyelmem központjába, annál gyorsabban oszlik el az illúzió.
A hipnózis feloldása
A megfelelő lezárás csaknem ugyanolyan fontos, mint maga a folyamat. Sem elhamarkodni, sem félbehagyni nem szabad. Ha a feloldás nem teljes akkor ismét el kell végezni a hipnózist és újból próbálkozni. Jellemző, hogy a hipnotizőr feledteti a hipnózis alatt átélteket, így mikor felébredünk nem emlékszünk a történtekre. Ezt poszthipnotikus amnéziának nevezzük.
„Az erkölcsi kultúra legmagasabb foka az, amikor felismerjük, hogy irányítanunk kell gondolatainkat.”
Charles Darwin
Mire használja a hipnózist a pszichológia?
Napjainkban a pszichológia a hipnózist egy a terápiát kiegészítő módszerként alkalmazza. A hipnózis önmagában nem elegendő a gyógyuláshoz, de segít megküzdeni olyan állapotokkal, mint a szorongás, a depresszió, egyes fóbiák és a PTSD.
Az autogén tréning, mint önhipnózis.
Ha nyitott szemmel járunk valószínűleg hallottuk az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő autogén tréning névre hallgató módszerről. De hogyan kapcsolódik ez a témánkhoz? Az autogén tréning egy önindukált folyamat melynek célja a koncentrált ellazulás. Az állapotot önmagunk befolyásolásán keresztül érhetjük el, tehát egy hipnotikus folyamatról van szó. Az önhipnózis elsajátítása segíthet a fájdalommal való megküzdésben az elalvásban és a depresszió vagy a szorongás mindennapi tüneteinek enyhítésében. Hatásos módszer a mindennapi stresszhelyzetekkel való megküzdéshez és számos tréning és képzés érhető el akár online is!
Felhasznált irodalom:
Peter B. (2015). Hypnosis In: Wright D. (Ed). International encyclopedia of the social and
behavioral sciences. (pp458-464). Oxford: Elsevier.
https://www.apa.org/monitor/2011/01/hypnosis
https://www.britannica.com/science/hypnosis
