Hős utca. Szinte minden hétre jut róla egy hír valamilyen médiaplatformra. Ennek ellenére a problémának nem sikerül elejét venni, sőt, egyre nagyobb méreteket ölt. A helyszínhez köthető legfőbb jelenség az aprópénzért megvásárolható drogok terjesztése. A szegények elosztóhelyeként ismert Hős utcával kapcsolatos gond, hogy bár a környék folyamatosan rendőri felügyelet alatt áll és mindenki tudja, mi zajlik az omladozó házakban, a helyzet továbbra is változatlan. Egy olyan mélyen gyökerező, mélyszegénységet érintő probléma mindez, amit a rendőrség önmagában képtelen megoldani.
Valójában nem a Hős utca jelenti a problémát, csupán lokalizálja azt. Ha a Hős utcai nyomornegyedet felszámolnák, kizárólag a helyszín változna meg, szóródna szét a város egyéb területeire. A fő kérdés az, hogy hogyan jut el egy ember odáig, hogy besétáljon a Hős utcába és pár száz forintért még gyakran a terjesztő számára is ismeretlen anyagokkal lefújt „varázsdohányt”, vagy a marihuána hatását utánzó biofüvet vásároljon. Az utóbbi két anyag a dizájner drogok közé tartozik. Ezek tehát olyan anyagok, melyek nem szerepelnek a kábítószer tiltólistákon. Amint egy szer a listára kerül, azonnal változtatnak a kémiai szerkezetén, és így az ellenőrzés alá vonásig legálisan terjeszthető. Egyesek azonban vitatják a dizájner drog megfogalmazás helyességét, hiszen ezek inkább vegyszer drogoknak nevezhető készítmények, ugyanis csavarlazítót, patkánymérget vagy épp növényvédő szert tartalmaznak. Számos beszámolóban hasonlították már a szer hatása alatt álló személyeket zombikhoz, és számoltak be az anyag hatásának kiszámíthatatlanságáról. Szerhasználók mondták el, hogy sokszor csupán egy-két slukk is elég ahhoz, hogy önkívületi állapotba kerüljenek. Zacher Gábor pedig egy interjúban
a marihuána hatásának akár harminc-negyvenszeresét tulajdonítja nekik.
Sajnálatos módon a droghasználat a serdülőket, sőt a gyerekeket is érinti. Ha a mélyszegénységben élő gyerekeket nézzük, számos esetben tapasztalhatjuk a gyenge minőségű drogok használatát esetükben is. Mi ennek az oka? A droghasználatot egyrészt befolyásolja a szocializáció. Bizonyos kultúrkörökben elfogadottabb a pszichoaktív szerek használata, problémamegoldásként is funkcionál. Tehát egy fiatal, aki úgy nő föl, hogy a környezetében természetesnek tartják a szerhasználatot, hajlamosabb lesz a belső konfliktusai orvoslásának céljából tudatmódosító szerekhez nyúlni. Egyúttal a nevelés, a szülők által közvetített értékrend révén alakul ki a felettes-én, vagy a lelkiismeret. Abban az esetben, ha a felettes-én nem tartja elfogadhatónak a droghasználatot, kisebb eséllyel válhat az illető a szer rabjává. Másrészt nézzük magát a serdülőkort és a velejáró krízist! Ebben az időszakban
a kamasznak gyakran kellemetlen és fájdalmas érzésekkel kell szembenéznie,
még egy alapvetően szerető és támogató családi háttér esetében is. Ezek megélése azonban szükséges a felnőtt identitás kialakításához. Ugyanakkor a droghasználattal a serdülő a valóság azon fájdalmas tapasztalásaitól távolodik el, melyek átélése elengedhetetlen az egészséges személyiségfejlődéshez. Ha a gyermekvédelem területére tévedünk, olyan gyerekekkel találkozunk, akik az addikciók számos formájával, már egészen korai életéveiktől kezdve rendelkeznek. A dohányzás, alkoholfogyasztás, droghasználat mindennapos tevékenységek köreikben. Gyerekek beszámolói alapján már hat-hétéves kortól kezdve csikkeznek és akár a drogokat is kipróbálják. A gyermekotthonban élő gyerekeket gyakran a család szegénysége mellett súlyos drogproblémák miatt emelik ki családjukból. Hallhatunk olyan történeteket is, amikor tizenkét-tizenhárom éves lányok rendszeres szerhasználókká válnak, ami mellett a prostitúcióba is belecsúszhatnak. Erről az útról rendkívül nehéz leterelni őket, hiszen gyors pénzkereseti lehetőségként tekintenek testük árulására, valamint családjuk női ágán gyakori foglalkozás ez az ősi szakma. Így továbbviszik a családi hagyományt. Sokszor nincs is választásuk. A család dönt arról, hogy gyermeküknek milyen jövőt szánnak. A kilátástalanságot és az átélt fájdalmakat átmenetileg enyhítik a tudatmódosító szerek. A szegényebb réteg kénytelen a vegyszer drogokhoz nyúlni, mivel azt aprópénzért megkaphatják. Besétálnak a Hős vagy a Vágány utcába, és pár száz forintért kapnak egy pakkot, amivel órákra kizárják a külvilágot. Ugyanakkor könnyen túladagolható a szer, akár már egy slukkal többet szívva. Emellett súlyosan károsítja az idegrendszert is. Azonban a használók nem mérlegelnek, a fájdalom és üresség enyhítése az egyedüli céljuk. Addig sem szembesülnek a kilátástalan helyzettel, amiben élnek és nem sóvárognak a szeretet után, amiben életük során nem sokszor részesültek.
A nyomornegyedek droghelyzetét hosszasan lehetne boncolgatni, azonban egy olyan mélyen gyökerező problémával kellene szembenézni, ami nem fejeződik be ott, hogy a Hős utca köré kerítést építenek. A fogyasztók traumatizáltsága, rossz pszichés állapota, alacsony életszínvonala, valamint társadalmi helyzete nem teszi lehetővé azt, hogy járőröző rendőrökkel, vagy az épületek lebontásával megszűnjön ez az állapot.
Felhasznált szakirodalom:
Benschop, A., Bujalski, M., Dabrowska, K., Demetrovics, Z., Egger, D., Felinczi, K., ... Wouters, M. (2017). New
Psychoactive Substances: transnational project on different user groups, user characteristics, extent and
patterns of use, market dynamics, and best practices in prevention. NPS-transnational Project.
Jenő R. (1998). Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Nemzeti Tankönyvkiadó.
Jenő R. (2010). A mélységből kiáltok: Depresszió, öngyilkosság és kábítószer a serdülőkorban. Saxum Kiadó
