Tudod, hogy futni kéne, mert attól jobb kedved lesz, mégis inkább a Facebook előtt ülsz? A kutatások szerint ezzel nem vagy egyedül.
A jóléti társadalom nyújtotta lehetőségek számtalan módon könnyítik meg az életünket: van fűtés és áram a lakásban, a vízért sem kell már a kútra járni, technikai eszközök halmaza áll a rendelkezésünkre, ha szórakozni szeretnénk, egyszóval sok minden adott ahhoz, hogy egy kényelmes és jó életünk legyen. Rengetegen vannak azonban, akik ennek ellenére mégsem érzik jól magukat a bőrükben. Pozitív pszichológiai szerzők szerint ennek oka abban rejlik, hogy a nyugati társadalmak a szabadidejük túlságosan nagy részét ölik passzív elfoglaltságokba, mint például a tévé előtt ücsörgés vagy a Facebookon lógás, ahelyett, hogy olyan aktív, pszichésen felpezsdítő dolgokat csinálnának, mint a sport, a zenélés vagy akár a főzés is – vagyis olyan tevékenységeket, melyek flow-állapotot hozhatnának magukkal. Egy 2017-es tanulmány azt a kérdést tette fel, hogy mennyire vagyunk tisztában azzal a ténnyel, hogy a
saját hosszú távú lelki jóllétünk érdekében sokkal aktívabb életmódot kellene preferálni,
ha pedig tisztában vagyunk vele, akkor miért választjuk mégis sok esetben a tunyulást, ami az adott pillanatban egy kényelmesebb döntésnek bizonyul, de hosszabb távon nem kifizetődő. Az egyszerű válasz erre az utóbbi kérdésre az, hogy lusták vagyunk, de lássuk, van-e ennél komplexebb válasza a kutatóknak.
Amerikai vizsgálatok keretében 300 embert kérdeztek meg online felmérés útján arról, hogy milyen véleménnyel vannak különféle aktivitásokról, melyek között szerepeltek passzívak (úgy mint zenehallgatás és filmnézés) és aktív, nagyobb eséllyel flow-élménnyel járó tevékenységek is, mint például művészeti alkotások készítése vagy meditálás. A résztvevők aszerint osztályozták ezeket az aktivitásokat, hogy mennyire tartják őket élvezetesnek, megerőltetőnek és elrettentőnek, valamint azt is meg kellett mondaniuk, hogy egy átlagos héten hányszor űzik ezeket a tevékenységeket. Ezen kívül arról is nyilatkozniuk kellett, hogy véleményük szerint mely aktivitások azok, melyek a hosszú távú jóllétet hozhatják el az ember életébe.
Tudjuk, csak nem akarjuk eléggé
A következő mintázat látszott kikristályosodni: habár a megerőltetőbb tevékenységeket kapcsolták össze a hosszan tartó boldogsággal, bevallásuk szerint sokkal gyakrabban voltak passzívak, például tévét néztek. Hiába tudták a nagyobb aktivitásról, hogy hosszabb távon jobban járnának vele,
mivel kevéssé tartották élvezetesnek, ezért nem amellett tették le a voksukat a mindennapokban.
Érdekes módon, nagyobb súlya volt annak, hogy mennyire érezték elrettentőnek a dolgot, mintsem annak, hogy mennyire találták megerőltetőnek.
A kutatók a spanyol viaszt ezzel talán nem találták fel, ugyanakkor sokan magunkra ismerhetünk a megállapításukban, miszerint hiába tudjuk, mely dolgok tehetnének minket boldoggá,
mivel a jelen pillanatban azok nehezebbnek és kevésbé élvezetesnek tűnnek, a könnyebb ellenállás felé megyünk,
és inkább passzivitásba süllyedünk, ami a jelenben egyszerűbb választás – ezt nevezhetjük a boldogság-paradoxonnak. Azt a javaslatot teszik a kutatók, hogy érdemes előre eltervezni és beütemezni az aktívabb tevékenységeinket (például előkészíteni már előző nap az edzőruhánkat), ezáltal kevesebb hajlandóságunk lesz majd visszatáncolni előlük, valamint az sem árt, ha nem vágjuk magunk alatt a fát, mondjuk azzal, hogy egy jó távoli konditermet keresünk, ahová nagy eséllyel nem fogunk eljárni, mert érvek garmadáját hozzuk majd fel ellene, amikor el kéne indulnunk otthonról. Ha pedig az aktív sporttevékenység első körben túl idegennek hat, akkor hasznos lehet más, szintén flow-élményt nyújtó, ugyanakkor „kényelmesebb” cselekvéseket űzni, mint a mindfulness vagy egyéb meditációs technikákgyakorlása.
A cikk elején feltett kérdésre tehát a rövid válasz mégis csak az, hogy lusták vagyunk, de mint látjuk, a kutatók ezt is képesek voltak sokkal bonyolultabban, és kutatási adatokra támaszkodva elmondani.
Forrás: Research Digest
