A pszichológia, mint tudomány? – Miért kételkedhetünk? Hogyhogy még mindig felmerülnek kételyek, mikor a pszichológia megalapozottságáról beszélünk? Átszövi életünket a tudatosság elérése, a stressz elkerülése, a terápiára való szükség, amik mind ehhez a területhez tartoznak. Talán éppen ezzel az erős hatással lenne a baj? Mik a kételkedők legfőbb kérdései? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ, a teljesség igénye nélkül.
Hiába a pszichológia tudományterületének egyre szélesebb körben való elterjedése, még mindig találkozhatunk a kétkedők táborával, ugyanúgy, ahogyan lelkes „hívőkkel” is. Mik lehetnek az okai, hogy éppen a pszichológiával kapcsolatban találkozunk ilyen fokú bizalmatlansággal? Miért merülnek fel súlyos kritikák a tudományosság terén mind a laikusok, mind más tudományterületek művelőinek részéről?
A pszichológia, a szó eredeti jelentése szerint olvasva, a lélek tudománya. Amennyire bonyolult lenne egy mondatban megfogalmazni a lélek fogalmát, olyan nehéz megmagyarázni, hogyan tudomány a pszichológia. Ha már az alapoknál és a körülhatárolásnál nehézségekbe ütközhetünk, nem csoda, hogy a szigorúan vett tudományosság kritériumai megkérdőjeleződhetnek. A pszichológia területe nem határolható körül könnyen, és a sokszor bonyolult fogalmak magyarázatára hosszadalmas leírás szükséges.
Gyakran hangoztatott kérdés, amikor valaki pszichológussal találkozik, hogy „Akkor most mire gondolok?”. Mintha az egyetemen valami intuitív, mágikus képességet tanítanának, nem pedig valamilyen megalapozott tudás módszeres használatát. Talán a pszichológiának éppen az a „baja”, hogy nemcsak foglalkozik az emberrel, mint vizsgálata tárgyával, hanem egyértelműen a meglétével is hat rá. A filozófia általánosságban fogalmaz, a szociológia és az antropológia rendszereket vizsgál, a pszichológia azonban minket: ahogyan hat ránk a környezetünk, és ahogyan mi arra reagálunk. Érzékeny téma, intim és izgalmas egyszerre.
Ráadásul, Erich Fromm kiemeli, hogy ez egy olyan terület, amely nem csak az emberre, hanem az emberre a társadalomban is reagál. Különösebb eset ez: a szubjektumokat szubjektumokkal való, változó csoportban szemléli; vagyis nem csak a tárgyát, hanem annak szűkebb vagy tágabb környezetét is vizsgálni kényszerül.
Miért nehéz az ember tudományos vizsgálata?
Ezt a folyamatot és a nehézségeit szeretné ez a cikk tisztázni.
A pszichológia, mint tudomány
A pszichológia, a mai definíciói szerint mindig is részese volt az eddigi tudományágaknak, a már meglévő közös emberi tudásnak. Nem kapott azonban külön elnevezést az a kategória, amit ma lélektannak, vagyis pszichológiának nevezünk. Az élet nagy kérdéseiről gondolkodtak a filozófusok, a lélekkel foglalkoztak a teológusok és gyógyították az embert az orvosok.
Korábbi cikkünkben már megfogalmaztuk, hogy a tudományosság kritériumai alapján a pszichológia tudomány, hiszen hipotézisei vizsgálatához szisztematikus megfigyeléseket hajt végre. Előre meghatározza a változóit és teszteli az eredményeket. Amennyiben egy új kutatás felülírja az addigiakat, úgy egy dinamikusan változó rendszer, melynek objektivitása garantált. A pszichológusok részéről a tudományos elkötelezettség, a meghatározott tudásrendszer és a módszerhasználat adott és egyezményesen meghatározott, mint minden más tudományterületnél.
Mégis, akkor mi lehet a probléma ezzel a módszerrel?
A pszichológia születésénél egy orvos rájött arra, hogy van valami, amiről eddig nem írtak tudományosan: mik azok a láthatatlan jelenségek, melyek megbetegíthetik az embert. Nem a testben, hanem a lélekben keresendő hatások, melyek azonosítása segítségével segíteni lehet az embereken. Sigmund Freud korában a neurotikus betegek legtöbbször a szomatikus tüneteikkel fordultak (lélek) orvoshoz, így könnyen tesztelhető volt a terápia sikeressége: eltűntek-e vajon a tünetek, vagy sem. Ez volt az az időszak, amikor Nietzsche, aki magát a legnagyobb pszichológusnak tartotta, kijelentette, hogy „Isten halott, és mi öltük meg.”, vagyis a lélek egyértelműen kikerült a klérus kezei közül. A felvilágosodás után a legtöbb tudományág óriási lendületet kapott .
Freud később jött rá arra, hogy nem elég azonosítani és feltárni a tüneteket, hanem a terápiás munkafolyamattal azok érzelmi átdolgozása, és a személy belső változásainak kísérése is a pszichológus feladata. Korunkban erre számtalan módszer született a pszichológián belül.
Visszatérve a kezdetekre, éppen amikor „felfedezték” a tudományt, vagyis a „beszélgetés-terápia”, mint módszer megszületett Sigmund Freud fejében, már alkalmazták is, tehát a gyakorlatban alakult ki, mi működik, és mi nem. A pontosítás folyamatosan haladt a korral, például, hogy milyen megfogalmazás és definíciós alap nyújtja a jelenségek pontosabb leírását, és melyiket kell elhagyni. Itt már felismerhető az első bökkenő: Freud nem felfedezett, hanem leírt valamit, amit maga sem látott, csak valahogyan tapasztalt, és ezt elnevezte tudattalannak. Állítása szerint vizsgálható és tapasztalható, ugyanakkor nem „kézzelfogható”. Valami olyat magyaráz, aminek csak a hatását lehet „érezni”. Freud szerint a pszichológia célja ennek a tudattalannak a tudatosítása, ami nehezen tárgyiasítható vagy objektivizálható folyamat.
Freud módszere ellen számtalan kritika érkezett, először tanítványai, majd más tudományterületek művelői által. A pszichoanalitikus módszert azóta hiába csiszolták számtalanszor, elterjedt az a nézet, hogy nem állja ki a tudományosság próbáját, hiszen fogalmai nem elég körülhatároltak és pontosak. Grünbaum filozófus szerint Freud olyan pszeudo-, vagyis áltudományt teremtettet, mely csak saját premisszái, saját szabályai és állításai közt működik. A kilencvenes évek végén, ezt a következőképpen fogalmazta meg egy másik filozófus:
Hogyan tarthatja magát tudományosnak egy olyan módszer, melynek célja, hogy vizsgálatának tárgyát függetlenítse? A bejósolhatóság (a tudományos módszer) és az autonómia (a tárgy részéről) hogyan férhetőek össze?
A 2010-es évek elején pszichológus szakemberek reflektáltak a tudományos közösségben őket ért sérelmeikre, mi szerint a pszichológiai tudás nem csak, hogy nem elég megalapozott, de nem tekintik őket a tudományos közösség részének. Miért?
Vegyük például a boldogság esetét. Ami boldoggá tesz minket, magyarként, az lehet, boldogtalanná tenne egy amerikait, vagy egy kínait, figyelembe véve a kulturális különbségeket. Hogyan is reprodukálhatók ebben az esetben ugyanazok a tudományos eredmények, melyek a „boldogság”-ot vizsgálják két külön országban? Ebben az esetben a megismételhetőség kritériuma sérülni látszik. Az embert a kulturális tér és kultúra folyamatosan változtatja, és még számtalan évnek kell eltelnie, hogy pontosabban meg lehessen határozni, hogyan. Nehezen megismételhetők egy adott helyzetben a körülmények is, hiszen ezek a tényezők egy adott esetben hatnak egymásra és a vizsgált alanyra, aki maga is ember, és a hozott élményanyaga teljesen más, mint bárki másnak a világon.
Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pszichológia azon túl, hogy az agyműködés, a környezet és a viselkedés kapcsolatát vizsgálja, ezek megértésével elősegíti világunk javítását, amely szolgálja és alakítja életünket. A tudományosan alátámasztott eredmények által hozzájárul, hogy a társadalom javát és a saját életünket jobbá tehessük.
A pszichológia újdonsága párhuzamba vonható nemcsak a kvantumfizika újdonságával (Mérő László professzor nyomán), hanem, mint tudomány, ebben a pillanatban ugyanúgy nehéz még megmondani, hogy mely kutatási eredményei állják ki az idő próbáját. Kérdéses még, mik azok az állítások, amelyek szilárd tudományos alapokon állva, erős módszertani kivitelezéssel valóban bizonyíthatóak és megalapozottak maradnak. Számtalan módszer és alterület létezik, melyekneka hatásvizsgálata és meta-analízise napjainkban is folyik. A viselkedés bejóslásával az asztrológia, és az ezotéria is foglalkozik. Ezen felül nem segít a kaotikus helyzeten az a rengeteg, a pszichológiai tudás részeként feltüntetett közhely, általánosság és konyhapszichológia sem. Az álhírek és a népszerűsítés, az olvasói figyelem megszerzésének rövid távú célja árt a pszichológia hírnevének.
Hogyan tovább? Kis idő és megszabadul a pszichológia a „rossz hírétől”?
Kényszer és tapasztalat
A tapasztalás egy olyan kulcsfogalom, ami segít rávilágítani vélekedéseink hátterére. Léteznek-e a jelenségek, vagy nem: ténykérdés. A gravitáció akkor is hat, hogyha nem szeretnénk. A pszichológiában, éppen úgy, mint a korai kvantumfizikában, még kérdés mely eredmények maradnak valóban bizonyíthatóan a tudományterület részei. Még nem ismerünk minden változót a terület feltérképezéséhez, még nem ismerünk minden hatást, ami alapján a viselkedéses választ meghatározhatnánk.
A tudomány, éppen a kísérletezés, a tesztek, és a próbák miatt determinisztikus. Az arisztotelészi logika alapján, amennyiben valamilyen esetben A helyzetben B hatására C lesz, ez az állítás legyen minden esetben, objektíven, körülményektől függetlenül igaz. Azonban a pszichológiában ember vizsgál embert, vagyis kérdéses, hogy hogyan maradhat maga a vizsgálórendszer, az ember-ember kapcsolat objektív, amit a tudományos szemlélet megkövetel. A pszichológia célja ezzel szembemegy: a terápiás kapcsolat hatására a kliens, éppen ezen élmény megélése miatt válik képessé a változásra. Saját belső rendszerének stabilizálása után növelheti a saját jóllétét és másokét is.
A pszichológia tudományos gyakorlata, a leírható, statisztikailag bizonyítható és számszerűsíthető kísérleti eredményeken túl egy másik aspektussal is rendelkezik: lebontható egyéni és egyedi esetekre, élethelyzetekre, nehézségekre és ezek megoldására. Azon felül, hogy általánosságban mi igaz az emberekre, mi tesz jót vagy rosszat (mellyel foglalkozik az orvostudomány, a mentálhigiéné és a szociológia is), ezt kiegészíti azzal az alappal, mellyel ez a tudomány elindult:
hogyan tud az egyedi ember, az a bizonyos, aki segítségért fordult, az életén alakítani.
Egy-egy helyzetben megtapasztalhatjuk, hogy segít a pszichológia, és azt is, hogy hogyan segíthet nekünk. Ugyanakkor a pszichológiai tények és tapasztalatai sohasem fogják ránk törni az ajtót: ameddig valamilyen helyzetben nem tudatosítjuk a változás fontosságát, a pszichológia nem jelzi, hogy jelen van. Amennyiben nem szándékozunk egy rosszul berögzült viselkedést megváltoztatni, egy nem adaptív elhárító mechanizmust felismerni, vagy egy traumánk hatásaira reflektálni, és mindez hiába teszi tönkre nem csak a saját, hanem környezetünk életét: tehetünk így. Dönthetünk úgy, hogy nem foglalkozunk vele. Senkit sem lehet kényszer alá helyezni ezekben az esetekben.
A pszichológia esetében, a tudományosságon belül három dolog történik. Egyrészt, mint mindig a rendszer és a tárgy leírása. Amennyiben ezek a tényezők állnak fent, ez és ez fog történni. Második esetben amennyiben ez és ez áll fent, meg tudjuk jósolni, milyen arányban és a statisztika szerint mik a lehetséges kimenetelek. Ugyanakkor, a gyógyulás során a terápiában éppen az a lényeg, hogy változás történjen a rendszerben. Valahogyan viselkedett eddig a segítségért folyamodó ember, élte az életét, amit most élhetetlennek tapasztal és változtatni akar.
Szabad akarat?
A pszichológia ebben eltér bármilyen más tudománytól és itt válik megosztóvá. Ez az a pont, ami hívők és nem hívők táborára osztja az emberiséget ebben a kérdésben. Amennyiben, akár személyes, akár tudományos szempontból megtapasztaljuk, hogy a pszichológia bármilyen formájában segít, hiszünk benne. Például ha egy terápia által gyógyulunk, vagy egy pszichológiai témájú könyv olvasása által ráébredünk valamire. Látjuk egy ismerősön a fejlődést és az épülést, amióta tanácsadásra jár. Egy kórházi osztályon dolgozó orvos rádöbben, hogy mennyit számít a betegeknek a pszichológus jelenléte. Ugyanakkor a pszichológia nem csupán hit kérdése: a megkérdezésünk nélkül is működik, nem kell tudnunk róla, ugyanakkor a közjót szolgálja, ha tisztában vagyunk a saját miértjeinkkel.
Ahogyan az orvostudományban, úgy a pszichológiában a pszichológus hatása által is, az eltelt idő, a terápiás kapcsolat, a módszeresen alkalmazott technikák által kísérve (általánosíthatóan) elvárt (de) egyéni válasz reakció idézhető elő. Ez a cél. A pszichológiában, mely a tudományos eredményekre támaszkodik épp olyan fontos a szabad akarat, az emberi erő és a döntés is: az, hogy változtatni akarunk és változtatni tudunk az életünkön.
Azonban az, aki mindezt nem akarja észrevenni: nem fogja észrevenni. Hiába a statisztikák, hiába a hatásvizsgálatok, hiába a tökéletes módszertannal bebizonyított, szignifikáns tudományos eredmények: a terápia sikere azon az emberen múlik, aki a gyógyulást nem csak a terapeutától várja, hanem ezért tenni is képes. Ugyanakkor megeshet, hogy „látványosan” nem történik semmi. Valami bennük változik meg, melynek hatása csak hosszútávon észlelhető. A pszichológiát könnyű tudománynak látni, ha megtapasztaljuk ezt a változást.
Felhasznál irodalom:
Erwin, E. (1997). Philosophy and psychotherapy: Razing the troubles of the brain. Sage Publications, Inc.
Fromm, E., & Suzuki, D. T.(1960). Zen- buddhizmus és pszichoanalízis.
Jogalekar, A. (2013). Is psychology a “real” science? Does it really matter. Scientific American.
Ajánlott, további olvasmány:
