Életünk meghatározó részét képezik a társas kapcsolataink és azok minősége. A társas helyzetek iránti fogékonyságunk evolúciós folyamatokra vezethetők vissza, hiszen őseinknek a túlélés érdekében csoportokba kellett rendeződniük, így a külső környezethez, illetve a kihívásokhoz való alkalmazkodás egyéni és csoportos szinten egyaránt zajlott. Motiváltak vagyunk tehát arra, hogy jól működő kapcsolatban legyünk másokkal, hiszen ez adaptív stratégiának bizonyult. Cikkünkben áttekintjük, milyen főbb motiváló erők segítenek minket a társas kapcsolataink alakításában.
A társas motívumok az egyén és a helyzet kölcsönhatásából származnak, olyan szituációkban befolyásolják a gondolkodásunkat, az érzelmeinket és a viselkedésünket, amelyekben más személyek is érintettek. A személyiség- és a szociálpszichológia jeles képviselői által alkotott elméletekben többféle motívum ismertetésre került, amelyek közül Susan T. Fiske a Társas alapmotívumok című könyvében az alábbi ötöt emelte ki:
- valahová tartozás
- megértés
- kontroll
- énfelnagyítás
- bizalom
A szerző szerint mind az öt motívum arra irányul, hogy az emberek jobban beilleszkedjenek a csoportjaikba, így növelve a túlélés esélyeit. A valahová tartozás motívuma lényegében megalapozza a többi négy típust, amelyek közül a megértés és a kontroll jellemzően a gondolkodási folyamatokkal kapcsolatos, míg az énfelnagyítás és a bizalom inkább érzelmi jellegűek.
Valahová tartozás
Az embereknek alapvető igényük van arra, hogy erős, biztonságos és tartós kapcsolatokat építsenek ki más emberekkel. Kutatási eredmények igazolják, hogy
a szoros társas kötelékek megléte összefügg a szubjektív jólléttel és az egészségi állapottal egyaránt.
A kiközösítés viszont nemcsak a valahová tartozás érzését fenyegeti, hanem negatívan hat a hangulatra is. A valahová tartozás azonban nemcsak az egyén, hanem a csoport számára is kedvező, hiszen az együttműködő közösségekben könnyebben megszervezhető és hatékonyabb is a csoport működése.
Megértés
A gondolkodással kapcsolatos kognitív motívumok közül a legalapvetőbb az emberek azon vágya, hogy megértsék a környezetüket, képesek legyenek felmérni, jelezni, hogy mi várható a bizonytalanabb helyzetekben, illetve legyen lehetőségük értelmezni a megtörtént eseményeket. Általánosságban elmondható, hogy az emberek szeretnek olyan jelentést tulajdonítani a dolgoknak, ami megegyezik mások értelmezésével. Igyekszünk tehát megérteni és értelmezni a minket körülvevő világot, miközben
elméleteinket másokkal is megosztjuk,
arra törekedve, hogy közös álláspontot alakítsunk ki. Ezeket a közös értelmezéseket Serge Moscovici szociális reprezentációknak, Robert Zajonc pedig csoportjelentésnek nevezte. A közös megértés célja, hogy elég gyorsan átláthassuk a helyzetünket és fel tudjunk készülni a várható eseményekre, amelyek segítségével eredményesebben helyt tudunk állni a mindennapi életünk során.
Kontroll
A megértéshez kapcsolódó kognitív jellegű hajtóerő a kontroll, amely által
kompetensnek és hatékonynak érezzük magunkat
önmagunk és a társas környezetünk viszonylatában egyaránt. A kontroll és a hatékonyság megélése iránti vágyunk már kisgyermekkorban megjelenik, és a későbbi életszakaszaink során is az alapvető motívumaink között marad. A körülményeink felett érzett kontroll – a valahová tartozás motívumához hasonlóan – szintén kedvező hatással van az egészségi állapotunkra. A személyes kontroll alternatívájaként az egyének a csoportra is rábízhatják a kontroll gyakorlását. Ha azt élik meg, hogy a csoport képes kedvezően befolyásolni az egyéni kimeneteleiket, akkor elfogadhatják ezt a közvetett formát, mivel fokozza a biztonságérzetüket.
Énfelnagyítás
Az énfelnagyítás az önbecsülés fenntartására és az önmagunk fejlesztésére irányuló késztetéseket foglalja magában. Az emberek alapvetően szeretnek pozitív érzéseket táplálni önmaguk iránt,
szeretik úgy érezni, hogy jók és szeretetre méltók.
Akiknek túlságosan negatív képük van önmagukról, azok rendszerint nehezen motiválhatók, elővételezik a mások által történő visszautasítást, nehezen alkalmazkodnak a közösséghez.
Bizalom
A bizalommal teli emberek a társas világot jóindulatúnak látják, és rendszerint maguk is bizalmat érdemelnek. A társas kapcsolataikban sikeresebbek, kevésbé gyanakvók, bosszúállók és haragtartók, valamint kevésbé magányosak, mint azok, akik bizalmatlanok mások iránt.
A bizalom erősíti a csoport kohézióját és növeli a hatékonyságot.
Az a viszonyulás, hogy az emberek másoktól többnyire jót várnak, segíti a csoportba történő beilleszkedést, a kölcsönös segítségnyújtást, a társas befolyást és a csoport iránti elköteleződést.
Felhasznált irodalom:
Susan T. Fiske: Társas alapmotívumok, Osiris Kiadó Budapest, 2006.
