Az otthonlét alatt sok esetben változást figyelhetünk meg az alvásunkban: esetleg később fekszünk le, nehezebben kelünk fel reggel, álmosabbak vagyunk napközben, vagy kevésbé tudunk mélyen aludni. Ennek okait járjuk körül cikkünkben. Az alvás-ébrenlét ciklusa az evolúció alatt optimalizálódott, bonyolult biológiai mechanizmusok szabályozzák bennünk. Nem is gondolnánk, mennyi minden szerepet játszik abban, hogy jókor, és jól tudjunk aludni: ez a rendszer alap esetben az életünk természetes ritmusához alkalmazkodott, így jól működik a mindennapokban. Egy ilyen szintű változás azonban, mint a sokakat érintő karantén, könnyen felboríthatja a megszokott napirendet, valamint számos eddig természetesnek vett körülmény megváltozásával is jár, mint például a minket érő fény mennyisége vagy az aktív mozgás. Emellett a bezártság és a járvány által felerősített szorongások szintén ronthatnak az alvásunk minőségén. A fény szerepe az alvás szabályozásában Azzal, hogy a nap nagy részében bent tartózkodunk, jóval kevesebb természetes fény ér minket. Ez főleg a felébredés-elalvás szabályozásában játszik szerepet.
A cirkadián ritmus, avagy az alvás belső, biológiai órájának legfontosabb sarokpontja a szemünkbe érkező fény: ez állítja be a nagyjából 24 órás ritmust.
Ha valaki huzamosabb ideig sötétben van (vagy nem lát), akkor ez a ritmus a külső szabályozás helyett belsőre áll át, és ez már nem követi a 24 órát, lehet rövidebb vagy hosszabb is, a természetes alvásciklus így eltolódik. A fény hiányának káros hatását már az űrhajósoknál is megfigyelték az 1990-es évektől kezdve: az űrhajósok az utazás alatt kevesebbet aludtak (átlagosan csak körülbelül 6 órát), és kevésbé mélyen. A reggeli fény hatására elindul a belső óránk, mint egy számláló a testünkben, ami estére pont eljut oda, hogy a megfelelő időben el is tudjunk aludni – optimális esetben. Szürkületkor ugyanis a fény csökkenése elindítja a melatonin nevű hormon termelődését, ami egyszerűen megfogalmazva az álmosságot szabályozza. A karanténban azonban nem kapunk elegendő fényt a nap elején ahhoz, hogy a megfelelő éberségi szintre kerüljünk, így könnyen kitolódhat az alvás ideje, később kelünk fel, ami hozzájárul az egész ciklus eltolódásához. A felülről érkező fénynek, így a napfénynek nagyobb a szerepe ebben, mint például a képernyőnek, de az esti fennmaradásban az utóbbi is szerepet játszhat, ugyanis a melatonin kiválasztását elindító receptorok kifejezetten érzékenyek a kék fényre. 
ha rendszeresen mozgunk, akkor éberebbek és aktívabbak tudunk lenni nappal, több lesz az energiánk, ami megint csak mozgásra sarkall minket.
Ha viszont keveset mozgunk, előbb-utóbb az általános fizikai aktivitásszintünk is csökken, kevésbé leszünk energikusak, ezért nem is akarunk edzeni. A mozgás tehát segít az energia-háztartásunk természetes egyensúlyának beállításában, hogy akkor legyünk éberek, amikor ébernek kell lennünk, és jól tudjunk aludni, amikor annak van itt az ideje. Az otthonlét alatt a legtöbb esetben alapjáraton is kevesebbet mozgunk, mint egy átlagos munkanapon, ahol nagyobb teret jártunk be, ezért ebben a helyzetben különösen oda kell figyelnünk az elegendő mozgás biztosítására. Lehetőségeink szerint végezzünk valamilyen aktív mozgásformát hetente többször, hogy ellensúlyozni tudjuk a mostani, mozgásszegény életmód kedvezőtlen hatásait!
az önszabályozás és akaraterő szorosan összefügg az alvás halogatásával: minél stresszesebb vagy fárasztóbb egy nap, sokszor annál nehezebben vesszük rá magunkat az alvásra, mert úgy érezzük, kimerítettük az akaraterőnket, és előbb fel kell töltenünk.
A kutatók szerint azok, akik tovább halogatják a lefekvést, azonnali feltöltődést keresnek a kimerített energiaforrásokra, így az alvással szemben – aminek az eredményét csak reggel érezhetik – inkább a gyorsabb megoldások (tévé, internet) kínálta lehetőségekkel próbálják ellensúlyozni a napi stresszt. A serdülők és egyetemisták különösen ki lehetnek téve ennek a veszélynek, mert az agyi fejlődéssel párhuzamosan válik erősebbé az önszabályozásunk is, ám ez csak felnőtt korra érik be teljesen, tinédzser korban pedig kifejezetten hátrányban van az akaraterő és önkontroll az agy többi területéhez képest. Amikor tehát az alvás nincs külső tényezők által szabályozva, fokozottan szükség van az önszabályozásra abban, hogy megtartsuk az alvásciklusunkat, és ne hagyjuk eltolódni a minél későbbi lefekvés és tovább alvás irányába. Ebben a helyzetben rajtunk múlik, hogy fenntartsuk az időben lefekvés és felkelés rendszerét. Ez a saját érdekünket szolgálja, ugyanis a szervezetünkben sok más rendszer is összefüggésben áll az alvás-ébrenlét ciklusával, és ahhoz, hogy egészségesek maradjunk, az egész testünk együttes, harmonikus működésére van szükségünk.
